Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 1. szám · / · A Nyugat tanulmánypályázata
A kritikai tanulmányra kiírt pályázat eredményét kielégítőnek mondhatjuk. Mai irodalmunknak sok gondolkodva olvasó híve vett részt a pályázatban. Leszámítva 6 teljesen jelentéktelen dolgozatot, a többiek mindegyikében, még a leggyöngébb-ben is, a választott tárgy ismerete mellett nem kicsinyelhető irodalmi műveltség tűnik szembe. A jobbakban - és ezek vannak többségben - megvan a törekvés, hogy az irodalmi problémák mélyére ássanak és fejtegetéseik során komoly, gyakran esztétikán túli filozófiai szempontokat érvényesítsenek.
Csak megemlítjük a Juhász Gyula, Ady Endre és a biblia, Molnár Ferenc Heine géniuszának reflektorfényében, Molnár Ferenc színművei, Szabó Dezső, Babits Mihály és a Kártyavár című dolgozatokat, melyekben a tárgyszeretet és a komoly igyekezet alatta maradt a vállat feladat igényeinek.
Szerencsésebb kísérletek: a Babits Mihály művészete, mint a fejlődés törvényszerű útja, mely mesterkélt konstrukciójába néhány meglepően okos észrevételt is beépít; az Ady vers genezise -merészen eredeti, de következetességükben is önkényeseknek tűnő feltevések az Ady-vers formájának kialakulásáról; és végül Ady Endre vallásos költészete, mely a maga nagyérdekű témáját nemes reflexiókkal övezi s nincs minden írói tehetség nélkül.
Kritikai érzéket mutató munkák: a Tersánszky Józsi Jenő című, mely az író "Viszontlátásra drága" című regényének intelligens, de kissé szimplista és túl széles taglalását adja; kritikai tanulmány Tormay Cecil műveiről, mely nagyon is belefelejtkezik a művek ismertetésébe, de amelynek önálló és gyakran meglepően találó és fogalmazásban is frappáns észrevételei ítélő erőre vallanak; a Babits, a költő című dolgozat, - a költő nagy művének minden részére kiterjedő igazi tanulmány, mely azonban gyengébb az összefoglalásban, mint az elemzésben; Ady (jelige: Szintézis), - az Ady szimbólumainak gyökereit invencióval kutató, intelligens és elmés részlettanulmány; Karinthy Frigyes (jelige: Karinthy Frigyes) - az író munkáját egy lényeges szempont túlhangsúlyozásával, ezért kissé egyoldalúan, de beleérzéssel fogja össze; Kosztolányi Dezső, - szeretetreméltóan lelkes, szellemes írás, mely azonban nem tud rendet teremteni sejtésekre és érzésekre támaszkodó finom megállapításainak túláradó bőségében; Kassák Lajos, - monumentálisra fokozott önkényes jellemrajza az érdekes költőnek, példája a művészi szuggesztiójú belemagyarázó kritikának; II. József császár, Elkésett bírálat Szomory Dezső színműveiről, - komoly és sokban újnak ható gondolatmenet a történeti drámáról és Szomory drámaírói jelentőségéről, íróember munkája.
A legjobb dolgozatok: Tersánszky Józsi Jenő (jelige: T. J. J.), Földi Mihály, Gellért Oszkár, Ady Endre(jelige "Wär' das Auge nicht sonnenhaft" stb.) és Karinthy Frigyes (jelige: Bajza).
Tersánszky Józsi Jenő: igazi kritikai szemlélet műve, mely az oly kevéssé méltatott nagy magyar elbeszélőnek teljes erejével igyekszik igazságot szolgáltatni, biztos judiciummal határozva meg úgy az egyes művek, mint az egész oeuvre jelentőségét. Sok helyeset s csak kevés vitathatót mond Tersánszkyról. Sajnos, írói képessége fejletlenebb kritikai talentumánál és ízlésénél.
Földi Mihály: az írói munkába a szándékokig lehatoló és az előadás világosságában is igazolódó megértő-képesség eredménye, igazi essay, mely azonban inkább értelemtisztázás, mint művészi értékelés.
Gellért Oszkár: költői lendületű méltatás, nagyon finom érzékű esztéta munkája, melynek jelző-káprázatos előadásában azonban a költő alakja és a kritikai mondanivaló kissé elmosódik.
Ady Endre: nagyvonalú méltatása Ady költői pályájának. Amit e pálya első feléről mond, megállapításainak helyességével, ragyogó formulázásaival elragadja az olvasót. Nemcsak elragadja, meggyőzi. De lendületéből és meggyőző erejéből is veszít tanulmánya azon részében, mely Ady pályájának második korszakát jellemzi. Egészben véve az Ady-irodalom gazdagodását jelenti.
Karinthy Frigyes: tárgyát teljesen átvilágító, gondolatokban gazdag, véleményalkotásának művészi tisztaságával kitűnő munka. Kritikusi erényeit komoly írói kvalitások szolgálják: rendkívüli stílusérzékenység, energikus, pontos és világos fogalmazás, az előadás hibátlan arányossága. Ez a legteljesebb a pályamunkák között, de ennek is vannak fogyatkozásai: hiányzik belőle az, amit kritikai felfedezésnek lehetne mondani és van benne valami prózaiság, ami zárótételeit sajnálatosan félszegekké merevíti.
Úgy határoztunk, hogy az első díj kiadását nem javasoljuk. A második díjra "Karinthy Frigyes", a harmadik díjra az "Ady Endre" íróját tartjuk érdemesnek.
Közlésre ajánljuk a Nyugatnak a Gellért Oszkárról, Földi Mihályról és Tersánszky J. Jenőről szóló tanulmányokat.
Budapest, 1925. december 20.
Fenyő Miksa, Osvát Ernő, Schöpflin Aladár
A Vörösmarty Akadémia által kiküldött bírálóbizottság jelentése és javaslata alapján a Nyugat szerkesztősége fölbontotta a díjazott és közlésre ajánlott pályaművek jeligés leveleit, melyekből kitűnt, hogy:
A hárommillió koronás II-ik díjjal kitüntetett Karinthy Frigyes című tanulmány (jelige: "Bajza") írója:
Kardos László tanár, Debrecen.
A kétmillió koronás III-ik díjjal kitüntetett Ady Endre című tanulmány (jelige "Wär' das Auge nicht sonnenhaft, Wie könnten wir die Sonne erblicken") írója:
Dr. Komlós Aladár.
A közlésre ajánlott három tanulmány:
Gellért Oszkár. Írója: Gyergyai Albert
Földi Mihály: Írója: Ádám Zsuzsa
Tersánszky Józsi Jenő (jelige T. J. J.). Írója: Szegi Pál.