Nyugat · / · 1925 · / · 1925. 23-24. szám · / · Figyelő · / · Képzőművészeti Figyelő
A művészet nem tanítható, csak a mesterség; ez Jaschik Álmos pedagógiai alapelve és ez az alapelv határozza meg tanítási módszerét. Az akadémiák programszerűleg "művészt képeznek," tehát abból a meggyőződésből indulnak ki., hogy a különösképpen művészi teljesítőképesség elsajátitható. A tanár ennélfogva saját művészi szemléletét igyekszik növendékeire oktrojálni. Az akadémiákéval ellentétben a szabad iskolák szempontja, hogy a művész önmagát neveli és ezért ennek az önnevelésnek csak külső lehetőségeit kívánják nyújtani. Kissé messze vezetne, kifejteni e két ellentétes elv tévedéseit. Annyi bizonyos, hogy a művészeti fejlődés egészséges koraiban nem létezett sem mai értelemben vett akadémia, sem szabad iskola, hanem - műhely. A mester nem művészt nevelt, hanem mesterembert. A legtágabb értelemben vett technikai tudást ruházta tanoncára, azaz rákényszerítette ezeket az ismereteket, hogy a jól képzett tanonc munkáját felhasználhassa. Így lett biztosítva egyrészt a növendék igen alapos kiképzése, másrészt a hagyomány megőrzése és a szerves haladás.
Jaschik Álmos a műhelytanítás értelmében alakította ki pedagógiáját, azzal a világosan kitűzött céllal, hogy komoly, becsületes mesterembereket neveljen, akikből művész akkor válik, ha művész voltukat magukkal hozzák. Jaschik műhelyéből nagyobb részt iparművészek kerülnek ki, de akad közöttük képzőművész is. A tanítás alapja mindenképpen közös. Jaschik évenként nyaralni viszi egy sor növendékét, és ez a nyaralás is a munkáé. A nyári munka eredményét évenként karácsony táján szokták kiállítani. Az idei kiállítás e napokban nyílt meg a Bakács-téri műteremben. Aki nem kész művészi értékeket, hanem becsületes tanoncmunkát keres, az meg fog lepődni a festészeti és grafikai munkák kettős értéke felett: egyrészt a kifejezés üde közvetlenségén és feltétlen technikai alaposságán, másrészt a megszokott iskolai félszegségek és ízlésbeli bizonytalanság teljes hiányán. A növendékek stílusa körülbelül a korai és hősi nagybányai festői, illetőleg szerkesztési tendenciák által határolt skálán belül mozog.