Nyugat · / · 1925 · / · 1925. 23-24. szám · / · Figyelő · / · Képzőművészeti Figyelő

Elek Artúr: A "Kéve" kiállítása

Tizennyolc esztendős múltjával a "Kéve" immár legrégibb művészegyesületeink közé tartozik. Még akkor alakult, mikor a magyar művészek hada úgy ahogy, de megfért két művész egyesületben. A Magyar Képzőművészek egyesületében és a Nemzeti Szalonban. A "Kévé"-t olyan fiatal művészek alakították meg, akik egyik egyesületnek sem voltak tagjai, de nem is kívántak hozzájuk tartozni. A "Kéve" első nemzedéke Szablya-Frischauf Ferenc tanítványaiból és vele egykorú barátaiból toborzódott, tehát baráti kör volt, melyet inkább érzelmi kötelékek tartottak össze, mint közös művészeti törekvések. A "Kéve"-nek ma is az a néhány - immár meglett - művész a támasza, aki annak idején megalakította, s ez a magyarázata az egyesület hosszú és vihartalan életének.

Tizennyolc év alatt sok belső változáson esett át ez a művészcsoport. Tagjai jöttek-mentek, kivált a háborúig, mert a "Kévé"-nk addig szigorú kikötései voltak, melyeknek nem minden tagja tudott megfelelni. Ilyen volt az, hogy a csoport tagjai csupán a "Kéve" hivatalos kiállításain vehetnek részt, egyebüvé nem küldhetnek alkotásaikból. Nehéz, sőt embertelen feltétel a szegény művészekre nézve, kik a boldogulásnak minden kínálkozó alkalmát kénytelenek megragadni. Igaz, hogy a "Kéve" kárpótolni igyekezett őket olymódon, hogy a köré sorakozott mecénások jóvoltából vásárláshoz, vagy megrendeléshez juttatta őket; de ezt a súlyos kikötést végül is el kellett ejtenie, kivált, hogy a háború óta évekig sem bírt önálló kiállítást rendezni a csoport.

A legutóbbi ideig bizonyos jóindulatú és rokonszenves konzervativizmus volt az iránya a "kéve" kiállításainak. A két Remsey-testvér - kiket a "Kéve" vitt kellő nyomatékkal elsőül a nyilvánosság elé - a maga igen régi hagyományokból eredő, de mégis annyira új és eredeti művészetével valósággal kirikoltott a "Kéve"megállapodott összhangú kiállításaiból. Újabban azután szokatlanul nagy számú fiatallal egészítette ki megritkult sorait az egyesület. Az ifjú vér hevesebb keringése már azon a műcsarnoki kiállításon megérzett, melyen - a Képzőművészek Egyesületének hajdani kizárólagos domíniumán - először jelenhetett meg zárt egységben többi művészcsoportunk is. A "Kéve" terme azon a kiállításon elragadó hatású volt. Az fijú gárda ragyogott rajta ifjúi üdeségével és derűjével. A konzervativizmus finom fátyolát fölszakította a fiatalok heves lélegzetjárása.

A fiatalok száma azóta is gyarapodott a "Kévé"-ben. Mostani kiállítását is (a Nemzeti Szalonban) ez teszi üde és biztató hatásúvá. A fiatalok élén a rohamosan fejlődő tehetségű Goebel Paizs Jenő diktálja a tempót. Barbizoni magányosságában, halhalatlan emlékek és bizonyára halhatatlan élmények között költi és énekli az erdő, a rét, a szénakazlak, a nappal és az éjjel, a férfi és a nő szépségét. Olajfestékkel, tussal és színes vízfestékkel rögtönözve vetíti ki magából ujjongó örömét. És az erőn, amely vázlatain megragadja a néző szemet, valamennyire megmérhető, mi készül - micsoda nagyszabású jövő - ebben a fiatalemberben.

A többi fiatal is inkább nekikészülődő, mint teljességet adó tehetség. De üdék és bár még nem találtak magukra, másokat sem utánoztak. Rozgonyi Lászlónak egyéb alkalmakkor láttuk már képzett és érdekesebb munkáit is, mint azokat, melyeket erre a kiállításra küldött. Bánáti Sverák József azonban szépen fejlődött miskolci természet tanulmányai közben. Színesebb lett és színei meggyőzőbbek és üdébbek. A negyedik Réti-tanítvány, Korda Vince, Párizsból küldte be képeit. Két év előtti itthoni gyűjteményes kiállításán forrongóbb és zavarosabb, bár tárgyai megválasztásában, elképzelésében és előadásában érdekesebb volt. Párizsban, úgy látszik, éppen a belső zavartól igyekszik megtisztulni. Erre vall újabb képeinek nagy egyszerűsége témában, kompozícióban és színezésben. Szinte puritának mindezekben a tekintetekben. A művészeti pozitívum felé igyekszik szemlátomást, a határozatlanság és bizonytalanság után, amely első kiállításának anyagán érezhető volt. Újabb művei közül önarcképe jól összeválogatott színeivel és azok egyszerű felrakásával igen vonzó alkotás.

Barzó Endre és Friml Géza Benkhard Ágost tanítványai. Ők is friss tehetségek, elrontatlan érzékenységűek és ízlésűek.

A fiatalok lendülete mintha az idősebb művészekre is átragadt volna. Benkhard Ágoston például talán még sohasem festett olyan finom szűrkéjű tájakat, mint ezúttal. És megújhodott erőt éreztet Nagy Sándor finom tempera képe s Károlyi Lajos álomfátyolos önarcképe és női feje is.

A szobrászművészetet az egy Reményi József képviseli a kiállításon. Csupa érmet állított ki, bámulatosan gazdag és változatos gyűjteményét az arcképes és hátlapos érmeknek. Reményi immár teljesen megérett művésze az éremnek. Legtöbb társával szemben képzelete, anyagszerű előadása és stílusérzéke különbözteti meg munkáit.