Nyugat · / · 1925 · / · 1925. 23-24. szám · / · A Vörösmarty Akadémia bizottságának jelentése a Nyugat novella-pályázatáról
272 novellát kellett elolvasnunk. Bíztunk benne, hogy nem üres kézzel fogunk megtérni a türelmes olvasásból, hanem néhány kivételesen jó novella is elénk fog kerülni, - s hogy még a különben hálátlan tömeg is nyújthat bizonyos tanulságokat: új törekvések első, félénk vagy túl vad megmozdulásairól, a dilettantizmus mostani színvonaláról, az abban megnyilvánuló irodalmi intelligenciáról és az írni akarás kozmikus lélektanáról.
A néhány kivételesen jó novellát valóban megtaláltuk. De ezeken kívül meglepetésszerűen egymás után kerültek elénk olyan novellák, amelyek értelmességre, képzelőerőre és szépérzékre vallanak. több mint 100 olyan pályamű akadt, amely felvillanó írói értékeivel lekötötte figyelmünket. Magas irodalmi kultúra jele ez.
Nyilvánvaló, hogy nem számolhatunk be egyenként mindazokról a pályaművekről, melyek egy és más tulajdonságukkal kiválnak. Akárhány olyan novella van közöttünk, amely nem áll alatta mai irodalmi termésünk átlagának. Mindet nem is sorolhatjuk fel; nem említjük a csak írói készségükkel kiemelkedőket s azokat sem, melyekben az írói képesség még inkább csak elárulja magát, mintsem megnyilatkozik. Csak azokat nevezzük meg, melyekben úgy látjuk, hogy a nyers tehetség már alakító erővé kezd kifejlődni: A filozopter, A szem, Égnek fordított ágyú, Az elátkozott, Szultán, A XX. század kornétása, Vaszilika, Veszedelem, Lucullus, Játék, Tessék históriát venni, Érettségi, Pajzs tanár úr Berényben, Madárijesztő, Fénykép, Halál a kőfal mögött, A szelíd árnyék, Bukfenc a gomolyban, Harang avatás, Kloroform, A ménes, Egy leány levelei Pestről Párizsba, Krónika, Holnap.
De húsznál több olyan novellát találtunk, amellyel kell foglalkoznunk, amely nemcsak egy pályázat viszonylagosságában állja meg a helyét, vagyis nemcsak azért, mert kimagaslik környezetéből, hanem külön tekintve is dicséretet érdemel.
Ezek: Vár a szánkó (Könnyű kéz szerencsés és hatásos munkája.) A holló (Szerénytelen téma, okossággal megfogva. A kortárs gyanútlanságát mímelve beszéli el azt a hétköznapot, melynek koldus takarója alatt a vers megszületett.) A kis bojtár (Kedvességgel enyhített kemény életismeret.) A bűn (Egyéni átérzés árnyalatával frissíti föl egy sokszor megírt történet veszendő érdekességét.) Megújhodás (Egyszerű kis fickó, megkapó szimbolikus sugárzással.) Senki (Régi regény téma arányos novella hangulat-távlatában.) Olga éjszakája (Elképzelés, melynek merészségét ízlés és írói biztosság ellensúlyozza.) Halottsiratás (A színtelen megvilágítás technikájával tragikus hatásúvá fokozza az emberi nyomorúság egy mindennapi képét.) Falusi kaland (irodalmi játék, mely humorával eleveníti meg azt, ami már nem új benne.) A börtön (Az értelem fantáziájával és lélekelemző hévvel világít be egy régi kor érzésvilágának zugaiba.) Házasság (Kitűnő tehetség írása. Kíméletlenül következetes környezetlátás, biztos előadásmód, de részletező telhetetlenség bágyasztja az elbeszélés érdekességét.) Walburga (Megható nemesvonalú lélekrajz, mely a megfigyelésnek, elképzelésnek és megértének szerencsés harmóniájával foglal egybe két női portrét, de hiányos novellisztikus megoldással.) Futóhomok (Átható jellemzések; összefoglaló-tehetség; a végzetest szimatoló drámai érzéké.) Három halál (Nagy tisztasággal írt három tanulmányszerű novella, a rézmetszet élességével hat. Mozgalmas, megrázó, a maga nemében kiváló munka.) A gyűlölet iskolája (Hökkentően tragikomikus tükre annak, hogyan teszi tönkre a szerelem a házasságot.) Jedviga kisasszony (Kedvesen és érdekfeszítően elbeszélt háború történet, határozott meseszövő képességgel, mely az írót néha bizonyos önkényességekre ragadja.) Nász (Kisebb novella. Veszedelmes, vakmerőnek mondható témáját rendkívüli művészi ízléssel oldja meg.) A császár szakálla (kedvesen-fölényes intelligencia mosolyának megannyi változatában ragyogó elbeszélés). Éveim (Gyermek emlékeknek meleg és tiszta megszólaltatása az igazi írói tehetségnek az egyszerűségig mélyült hangján.) Nyolc hol föld (nyers, de ellenállhatatlan erejű realizmussal írt elbeszélés, mely legtöbb részletében hibátlannak mondható.) A csúnya (Hálátlan feladatán is győzedelmeskedő jelentékeny stilista munkája.)
A fölsorolt 21 novellát méltóknak tartjuk arra, hogy a nyugat-nak közlésére ajánljuk, hiszen a Nyolc hold föld és A csúnya már a díjak odaítélésére vonatkozó mérlegeléseinkben is szóba került.
A "Két részlet egy készülő regényből" című pályamunka külső formájánál fogva nem jöhetett volna számításba, de a regény egyik részlete önálló novellának tekinthető. Így is bíráltuk el. Ez a mű nem közönséges írói képességeket, különös hivatottságot mutat. A novella hőse egy ifjúkori szerelmét meséli el, mikor élménye az évek távolságán át már emlékké szépült, s az idő minden esetlegest lecsiszolt róla, csak a nagy formákat hagyva meg. Prózája legérettebb az összes pályázóé között: szemlélete és előadása ment a naturalizmus minden kicsinyességétől s bár klasszicizáló: a klasszicizmus minden merevségétől is. Írója a legjobb mestertől tudott tanulni tisztaságot és egyszerűséget.
A "Hajnalpír"-ban találtuk a legtöbb eredetiséget és alkotóerőt. Úgyszólván semmiből bűvöl elénk frissen csillogó Anderseni színekkel egy tündérmesét, melyet a költő könnyedségével az öntudat és öntudatlanság határán lebegtet. Mondat-lüktetésén a gyermekkori élmény megragadó ritmikáját érezni. Ez a hang új a mi irodalmunkban.
A "Madeleine" meséje a legkerekebb és mint novella ez a legnagyobb kompozíció. Feladat, melyet írója pompásan gondolt végig, nagy szerencsével valósított meg, kedvvel írt és kedvét át tudta adni az olvasóinak. A témájából lépten-nyomon adódó nehézségeken bravúrosan szárnyal át. Megindítja egy irányban az olvasó képzeletét, de a képzelet elől elmésen és játékos ügyességgel mindig más irányba szökteti elbeszélését és a meglepetések e versével váltakozó sorozatából alakul ki a novella végig nem lankadó varázsa, mely feledteti a jellemzés és stílus apró ingadozásait.
Életteljesség, igazság, a megírás hiánytalan művészete helyezi az összes pályaművek fölé a "Horváthné meghal" című paraszt történetet, melyet a realizmus ökonómiája, a stílus magyar gazdagsága, a humorrá tisztult életismeret az általános-emberi művészi magasságába emel. Minden alakja és minden szava él.
Ezt a novellát tartjuk a leghibátlanabbnak, művészi értékekben legdúsabbnak. Az első díjat ennek ítéljük.
A második és harmadik díj odaítélésénél a "Madeleine" és a "Hajnalpír" között kellett választanunk. Méltányolva a nagyobb kompozíciót, a második díjat a "Madeleine"-nek adjuk, a harmadik díjat pedig a "Hajnalpír"-nak.
De minthogy a "Két részlet egy készülő regényből" c. pályamű annyira kiemelkedik a megdicsértek közül, hogy a díjazottaknak is méltó versenytársául tekinthető, azt ajánljuk, hogy a Nyugat szerkesztősége külön jutalomban részesítse.
Döntésünket egyhangúan hoztuk.
Budapest, 1925. december 1-én.
Gellért Oszkár
A Vörösmarty Akadémia által kiküldött bírálóbizottság jelentése és javaslata alapján a Nyugat szerkesztősége elhatározta, hogy a három díj mellett külön jutalomra ajánlott "Két részlet egy készülő regényből" c. művet 1.000.000 koronás jutalomban részesíti. Ezek után fölbontotta a díjazott, megjutalmazott és megdicsért pályaművek jeligés leveleit, amelyekből kitűnt, hogy a díjra és külön jutalomra ajánlott pályaművek írói a következők:
Ötmillió koronás első díj: Horváthné meghal
Írója: Dr. Németh László orvos
Három millió koronás második díj: Madeleine
Írója: Dánielné Lengyel Laura
Kétmillió koronás harmadik díj: Hajnalpír
Írója: Ádám Gábor
Egymillió koronás külön jutalom: Írisz
Írója: Ifj. Lovászy Márton
A közlésre ajánlott novellák címei és írói a következők:
A három díjazott novellát és a külön jutalomban részesült regényrészletet (utóbbit Írisz címen) ebben a számban közöljük, a megdicsért és a kiadásra ajánlott novellák íróival pedig a közlés feltételeire és időpontjára vonatkozólag a Nyugat szerkesztősége igyekezni fog megegyezni.