Nyugat · / · 1925 · / · 1925. 22. szám · / · Figyelő · / · Szinházi Figyelő
A Művész Színpad, a B-listás színészek e vállalkozása, Georg Kaisernak egyik leghíresebb és legeredetibb drámáját mutatta be, a "Reggeltől éjfélig" címűt. Ezt a művet körülbelül ugyanezek a szereplők két esztendővel ezelőtt eljátszották már a Várszínházban. A régi előadásnak inkább csak irodalmi és sajtóbeli sikere volt, a közönséget nem vonzotta. A Művész Színpad vezetősége bizonyára azt gondolta, hogy a Kaiser-darab mellőzésének a Várszínház távoli fekvése az oka, ellenben, ha pesti színpadon adják elő, érdekli majd a publikumot.
Nos, én láttam e darab mostani bemutatóját is, meg a második előadását is. A meghatottság érzésével fogadtam a "B-listások" színészi produkcióját, tudván azt, hogy B-listásnak lenni a mai világban, amikor a kivilágított élethajó mindig kevesebb és kevesebb utast bír el s mindig többet és többet vetnek ki róla kormányzó hatalmasságai a pusztulás hullámaiba, - mondom, B-listásnak lenni ma nem szégyen, nem tehetségbeli alsóbbrendűség, hanem balszerencse. B-listásnak lenni ma, az irodalmatlanság, a színpadi giccsek korában nem tehetségtelenség, hanem még az is lehet, hogy éppen komoly, nagy dolgokra való elhivatottság. Úgy fogtam föl tehát az egész előadást, mint az emberi tevékenység egy bizonyos területén működők valamely kisded csoportjának kísérletét, hogy arra a fekete habokon úszó kegyetlen és gőgös hajóra újra felkapaszkodjanak. Tehát előítélettel, mondhatnám úgy, hogy minden szimpátiám már előre az övéké volt.
Az elszánt vállalkozók külső eszközei s lehetőségei szerények. A renoméjuk, mivelhogy ők amúgy is B-listások, bizony elmarad a sztároké mögött. A publikum, az a jó publikum, mely az első estén még csak megtöltötte, ha nem is "zsúfolásig" a kétszáz személyt befogadó színházat, a második estén már hatvan főnyire olvadt le. Ugyanazon az estén, melyen a nagyszínházakban színpadi csinálmányoknak tapsolt, teljes létszámmal. A publikum, az a jó színházi publikum, nem nagyon szomjas az irodalomra.
Az igaz, hogy a Művész Színpad választása nem szerencsés, a Kaiserénél sokkal jobb, érdekesebb, komolyabb drámát is adhattak volna. Ez a "Reggeltől éjfélig" jelentéktelen színpadi alkotás, híre és németországi sikere után is. No de még így is fölötte áll ez a darab a nyilvánvalóan rosszhiszemű színpadi rutinié mesterkedéseinek. Mert legalább próbál valamit. Így hát sem a mű, sem a színészek nem érdemlik meg a súlyos büntetést: a hatvan nézőt! sőt. A színészek tökéletesen leszerelték jóindulatomat, azaz fölöslegessé tették. A hatvan néző is kétszáz helyett tapsolt nekik.
A főszerepet játszó Andai Ernő azonban, minden intelligenciája mellett is, kissé elvéti a sikkasztó pénztáros figuráját. Betegnek, félőrültnek játssza meg, az az holmi stilizált, éneklő patológia az, amit nyújt. Így azután képről képre fokozatosan vész ki alakításából minden életszerűség, az is, amit eleinte, - az eleven színész megjelenése után - szükségképpen szupponálunk. De így is érdekes, jobb híján jó is, mert lelkes, meggyőződéses, nagyra törő, - ennyi jószándék már maga megnyerő.
A pénztárosén kívül még sok szerep van e drámában, kisebbek-nagyobbak, többé-kevésbé hálásak, de mind eltörpülnek a főszerep mellett, mert a darab egyrészt a domináló főszerepre, másrészt mellékfigurák együttesére van fölépítve. Még a leghálásabb s egyénivé emelkedik a szépasszonyé, akiért a pénztáros sikkaszt, - ezt a szerepet Tamás Anna játszotta; pompás megjelenésű, kitűnően beszélő színésznő, nyilván nagyobb feladatokra is hivatott. A többi szereplők teljesen átadták magukat a mű stílusának s jó összjátékot produkáltak.