Nyugat · / · 1925 · / · 1925. 22. szám · / · Figyelő · / · Irodalmi Figyelő
H. G. Wells ebben a regényében érkezett el oda, ahová már régóta tapogatózva haladt. A mai ember, helyesebben a mai férfi számára a nő, az a bizonyos egy nő, akinek a létezése mellett állandóan hitet tesz Wells, most, amikor az emberiség egy új, nagy korszak gyermekéveit éli, mást jelent, mint eddig jelentett. Wells eleinte szigorúan a társadalom életének változásaival motiválta a nő és a férfi viszonyának új problémáit. A házasságban az asszonyi gyengeségek, mint az oktalan költekezés, a szeszélyek, a külsőségek bálványozása és az ehhez hasonló, a társadalom mai alaprajzában gyökerező tulajdonságok indítják meg a harcot a férfi és a nő között és a harc az író részéről egy manifesztációban ér véget: új embertípusnak kell születnie és ebben a reneszánszban a nőnek is át kell alakulnia. Az Álom távoli jövőjében már halványan és bizonytalanul jelentkezik ez a nő, de itt Wells már nem helyez nagy súlyt ennek az új nőnek az ábrázolására, hanem a kétezredik év távlatából visszatekint a mai kor társadalmi nyomorúságaira és a tökéletes nő elmosódó képe mellett fölidézi a féltékenységet, ennek a társadalomnak legrútabb fekélyét, amely oktalan szenvedésbe és erkölcsi nyomorúságba dönti az embereket. Az Álom már hatalmas erejű bizonyítása annak a tételnek, hogy az az egy nő, aki tövényszerűséggel elérkezik a férfi életében, végzetes nyomokat hagy a lélekben. Az Álom-nak ez az alapmotívuma, de maga a regény azoknak az okoknak a felsorakoztatása, amely a mai társadalmi berendezkedés mellett a féltékenységet termelik ki. Ez a féltékenység teszi aztán lehetetlenné, hogy a férfi teljes harmóniában meg is tudja tartani a maga számára azt az egy nőt, aki életének legfontosabb élményévé vált.
A szív titkos kamrái-ban Wells nemcsak megtartja az álom alapmotívumát, az egy-nő elméletét, hanem épp ennek az elméletnek a teljes kibontakoztatását adja. A nő most kivételesen amerikai és nem angol és már magában véve az a körülmény hogy idegen állam polgáraként szerepelteti a nőt Wells, azt bizonyítja, hogy a nőt ebben az esetben elsősorban nem mint társadalmi jelenséget, hanem mint érző egyént akarta megjeleníteni. Miss Grammont amellett modern elme és minden tekintetben, úgy testi alkatánál, mint szellemi kifinomodottságánál fogva alkalmas arra, hogy azt a bizonyos egy nőt jelentse Sir Richmond életében.
Miss Grammont és Sir Richmond esetében annak kellene történnie, hogy a férfi a leány birtokában visszaszerzi cselekvőképességét, amelyet a leánnyal való találkozás előtt elvesztett. De ez nem történik meg több okból. Sir Richmondnak először is van felesége, van három vagy négy felnőtt gyermeke és van egy idős szeretője, akitől szintén van egy gyermeke. Miss Grammontnak van egy apja, amerikai törzsfejedelem, aki fiút szeretne leányából alakítani és van egy völegénye, aki mindenen keresztül makacsul ragaszkodik menyasszonyához. Sir Richmond számára nincs más menekvés, mint egy frázis, amelyet nagyon igaznak érez: a tökéletes szerelem megalázkodik a tökéletes szerelem előtt. A szerelmet ki kell finomítani és ez a kifinomítás a lemondásban emelkedhet a legmagasabbra. Sir Richmond mindenkép elveszíti a csatát, mert a szerelemnek ilyenfajta kifinomítása fájdalmas bukás. Sir Richmond nagyon alkalmas időben kap tüdőgyulladást, amely végez vele.
Mielőtt a leánnyal találkozna azon az autó kiránduláson, amelyre egy idegorvos viszi magával cselekvőképességének visszanyerése céljából, már előbb a pszichoanalízis során nagy vallomást tesz a nőről, amely betölti, be kell hogy töltse az életét. Nincs szépség számára ilyen nő nélkül s nincs pihenés, sem ünnep. Csak egyet tud megtenni asszonyok nélkül: dolgozni keményen, de örömtelenül. Most olyan okból, amelyet az idegorvosnak kell kifürkésznie, még ezt a munkaképességét is elvesztette.
ilyen körülmények között indul meg a szív titkos kamráinak a szellőztetése és vizsgálása és így akad össze Sir Richmond azzal a nővel, akivel együtt meg tudná valósítani legszentebb szándékait a világ tüzelőkészletének egységes ellenőrzésére és kitermelésére vonatkozóan. és ezen a ponton bontakozik ki a regény igazi nagy gondolata: a nő szerepe abban, hogy a férfi mit tud alkotni az életben és mennyire tud közel jutni céljaihoz:
- Az élet nagy csatatér, - mondja Sir Richmond ideg orvosának az autó kiránduláson. - Az élet tele van lövészárokkal, drótkerítéssel, esővel, sárral, logikus szükségszerűséggel és vigasztalan szomorúsággal, de nincs előttünk cél, amiért érdemes volna küzdeni. Mindaz, ami megjutalmazza erőfeszítésünket, ami új erőre lobbantja fásult tagjainkat - az asszonyokban rejtőzik.
Később ezen töpreng:
- Tény-e az, hogy a cselekvés ösztöne, szemben a gondolkozó szemlélődéssel, a nemi ösztönből fakad és hogy frissen csak ennek a motívumnak a szüntelen izgatása tudja megőrizni?
És amikor Miss Grammont megjelenik Stonehenge őskori romjai között, mert kedvét találja abban, hogy magábaszívja az öreg Európa ezeréves emlékének illatát - az "asszonyok" helyét ez az egy nő tölti be Sir Richmond szívének titkos kamráiban.
Ezen a helyen rá kell mutatni a művészi eszközöknek arra a kifinomult egyszerűségére, amely Wellst jellemzi olyankor, amikor regényei során elérkezik a szerelem első nagy jelenetének, az önkívületben adott csóknak a leírásához. minta többi regényeiben, úgy ebben is széles aláfestéssel dolgozik. A férfi és a nő között folyó beszélgetés széles mederben hömpölyög és ezekben a beszélgetésekben, rendszerint szó sem esik a szerelemről, csupán fokról-fokra érezhető, hogy az őket összekapcsoló közös téma, amelynek legtöbb esetben semmi köze sincs szerelmükhöz, ellenállhatatlanul ragadja őket a szerelem nagy megnyilatkozásai felé. Rendszerint egy csöndes, mindennapi szó következik hirtelen és a csók. Ebben az egyszerűségben hatalmas művészi erő van és ez az erő nem utolsó azok között a tényezők között, melyek Wellst a legkitűnőbb írásművészek közé emelik.
Wells ebben a regényben sem oldja meg teljesen problémáját és megelégszik azzal, hogy halványan megrajzolja a jövőbeli nőt, aki minden fenntartás nélkül, teljesen be tudja tölteni a férfi életében azt a szerepet, amelyre eredendően hivatott. Az Álom-ban a kétezer év múltán élő nőben csupán az őszinteséget hangsúlyozza Wells mint a tökéletesség legfőbb kritériumát és még azt a jelentéktelen tulajdonságot nagyon halkan és elmosódottan, hogy a nő, mint az ősember, meztelenül jár és a testiség kéjeit nem fokozza olyan becsesekké és mindent átfogókká, mint a mai társadalom asszonya. A szív titkos kamrái-ban még eddig sem jut el a megoldásban Wells. A férfinek éppúgy meg kell halnia, mint az Álom-ban, mert áldozatává esik a tökéletes szerelemnek, amely lemond és egyúttal örökre elválasztja a férfit a nőtől. Ez a tökéletes, kifinomított szerelem nem adja meg a férfi cselekvő ösztönének azt a mozgató erőt, amelyre pedig nagy szüksége volna Sir Richmondnak azért, hogy a tüzelőszer-bizottságban megvívja nagy csatáját. Miss Grammont, a nő távol van, mert nem lehet mellette és ezen a ponton érintkezik a regény a többi Wells-regény tendenciájával: Miss Grammont nem lehet Sir Richmond mellett, mert a társadalom mai berendezkedése ezt lehetetlenné teszi.
- Ezer esztendő múlva - mondja búcsúzásnál Miss Grammont - amikor az apák már civilizált emberek lesznek és amikor ezek az árnyékalakok, akik most rángatnak téged, nem számítanak többé, akkor te meg én rendbehozzuk ezt a mi dolgunkat.
Abban, hogy a tökéletes szerelem frázisát a lemondásban kell megtalálnia Sir Richmondnak, a társadalom "árnyék talajai" hibásak, akikkel szemben Sir Richmond elveszti a harcot. Igazán nem maradhat más számára, csak az, hogy közönyösen és fásultan tűrje a tüdőgyulladást, amelybe belepusztul.