Nyugat · / · 1925 · / · 1925. 22. szám · / · Figyelő · / · Irodalmi Figyelő · / · Komlós Aladár: Kodolányi János: Börtön
Kodolányi új regényének az a nagy baja, hogy az író egy pillanatra sem változott át a hősévé. Utálattal és haraggal nézi Varga Nagy Jánost, akinek az "undor és megvetés" a legtermészetesebb s állandóan jelentkező mozdulata, ellenségesen és kívülről nézi, Varga János gimnáziumot járt, meghasonlott fia szemével.
Kodolányi mindjárt az első oldalakon megkap a dolgok precíz ismertetésével és főleg dialógusainak finom jellegzetességével. Nincs egyetlen elnagyolt jelenete, amelyben érzelmes vagy halandzsás frázisokkal kibújna a dolgok megrajzolása felől. Gazdag emlékezete és ereje tudatában vállalja a legnehezebb helyzeteket is és exaktul megrajzolja mind.
S mégis: hidegek maradunk. Mert csak nézzük Varga Nagy Jánost, de nem változunk - hogy is mondjuk? - övé. Dosztojevszkij gyilkosaival és beteg megalázottjaival azonosítjuk magunkat, a "Bűn és bűnhődés" elolvasása után még napokig ott rezeg az ember lelke mélyén egy bizonytalan félelem és önvád, hogy: én voltam a gyilkos, - a "Börtön" hősére azonban kívülről tekintünk, mint egy megszállott, elvakult, kellemetlen parasztra, egy furcsa figurára. Az eszünkkel egy szavába sem tudunk belekötni. De mikor megdöglik a lova és a mániákusan kapzsi, kemény paraszt a "olaja" mellett hirtelen Istent kezdi emlegetni, mosolyognunk kell. Megrázó kellene hogy legyen, de csak groteszk és inkább vígjátéki, mint tragikus hatású.
Kodolányi nem élte bele magát Varga János lelkébe s így mi sem tudjuk beleélni magunkat. De ha nem éljük a hőssel az életét, nem éljük át az élete megrendülését és tanuláságát sem. Hideg nézők maradunk.