Nyugat · / · 1925 · / · 1925. 22. szám · / · Figyelő · / · Irodalmi Figyelő · / · Komlós Aladár: Kodolányi János: Börtön
Kodolányi új regényének megint rossz ember a hőse.
Jó! magunk is tele vagyunk rosszasággal és csak az olyan regényhősben ismerünk magunkra, aki szintén tökéletlen és gyenge. Dosztojevszkij és Ady is nyilván azért ráz meg bennünket egyebek között, mert mindketten tudták, milyen sötét démonok laknak a lélekben és mennyivel nehezebb jónak lenni, mint ahogy naivan idealisztikus írók elképzelték.
A gonoszság ábrázolásánál azonban érdekes probléma merül fel: mi legyen az író álláspontja a sötét erőkkel szemben? A lírikusnak nincs meg ez a problémája: ő megengedheti magának azt a luxust, hogy tajtékzó szájjal elutasítsa magától az alacsonyságot. Hiszen a versnek azt kell csak lehetővé tennie, hogy a költő lelkébe beleélhessük magunkat. A regénynél más a helyzet: ez nem az író, hanem a mű alakjainak a lelkébe akar bevezetni bennünket. Ha a lírikus azt mondhatja tehát a gonoszságnak: gyűlöllek, távozz tőlem, - a regényíró nem zárkózhat el ridegen a gonoszság előtt sem, át kell élnie, meg kell értenie ezt is. A lírikus élhet magában, kéjeleghet vélt tisztasága gőgjében: a regényírónak azonban fel kell fedeznie, hogy minden emberi rokon vele.