Nyugat · / · 1925 · / · 1925. 21. szám · / · Figyelő · / · Szinházi Figyelő
Nem, nyájas szerző, azt nem. Azt már nem, hogy én intézzem el ön helyett. Hogy én törjem a fejem, és gondoljam át - én mondjam meg önnek, mit akart, mit nem akart ezzel a darabbal, - én tőlem, ezúttal nem fogja megtudni, hogy mi is van az ön darabjában, miután el méltóztatott felejteni megírni a darabot, mielőtt eladták. A napilapok kritikusai, csupa derék úriember, kissé megterhelten mindenféle regárddal, emide is meg amoda is, ám hadd izzadjanak, hogy az ön sikeres darabok készítésére irányuló vidám és egészséges becsvágyát holmi művészi és filozófiai tépelődés és harc és meggyőződés és irány és szemlélet kinyilatkoztatásának, az ön kifordított belsejének, egyszóval természetes úton, vajúdás és születés által világra került alkotásnak tüntessék fel, kínos erőfeszítéssel kapacitálva önt, egyeznék bele, hogy önnek ilyen és ilyen véleménye van az életről, a nőkről, a szerelemről, bűnről és bűnhődésről és dráma irodalmunk fejlődéséről, - különben összedől az egész remek kritikai építmény, mely szerint az az izé, ez a dolog, ez a tésztaféle itt eben a fekete lében csak látszólag, csak első pillanatra rémlik tintalevesben úszó papírgaluskának, bár szaga is, íze is, állaga is olyan, - bizony jóféle lekváros gombóc az, ha nem is siekrült egészen, tessék csak még egyszer megrágni, miután egyszer már ki méltóztatott köpni.
Nem, nyájas szerző, azt már nem. Ha önnek annyira sürgős volt a dolog, ennyi embert összecsődíteni, hogy még hősnőjének a sorsát se ért rá egyszerű összeadás és kivonás útján kiszámítani ugyanannak jelleméből és történetéből (mint értesülök, a premier után elhatározták, hogy a markéza mégse lövi magát agyon, hanem inkább - csekélység! nüánsz különbség, igazán! - elmegy szerelmesével boldogan élni) - ne kívánja a jóhiszemű bíráló szegény gyomrától se, hogy fáradtságos munkával vegyelemezze és vérré és hússá eméssze ezt a bizonytalan ízű valamit, amit ön szíves volt ínyére csepegtetni! Nem megyek bele az elemzésbe, nem vagyok hajlandó ellenőrizni képzeletének megbízhatóságát, nem vagyok hajlandó összehasonlítani az élő élettel mindazt, amit ön a színpadra hozott, hogy megállapítsam, vajon onnan merítette-e és jól látta-e. Mint törvényszéki elnök, egyszerűen megtagadom a valódiság bizonyításának elrendelését, azzal az indoklással, hogy a rágalom formában olyan durva és faragatlan, hogy nemcsak a felperes, de a törvényszék tekintélyét is sérti. mint számtantanár, visszaadom a házi dolgozatot, meg se nézve a feladvány eredményét, vajon helyes-e, mivel a külalakja annyira pongyola és hányaveti, tele pacával, olvashatatlan betűkkel, hogy az már tiszteletlenség a tanári karral szemben. Nem érdekel a markéza bűne és bűnhődése és marcangoló harca a férfiakkal, paraszti származásának gőgje, parázsló fekhelyén fetrengő álmatlan éjszakáinak vérperzselő látomása - nem érdekel, mert ezekre a dolgokra nem én jövök rá, attól, amit a színpadon látok, ezeket a dolgokat csak mondják ott a színpadon, összedobált, cifra és tarka szavakkal, mintha ők is, akik mondják, színpadon hallották volna, valami émelygős és puffadt színdarabban. Nem megyek bele a cselekménybe se, akárhogyan rohan és száguld a cselekmény - és nem megyek bele a dramaturg-babonába se, hogy a színpadon rohanni és száguldani muszáj a cselekmények, akkor minden jól van. Csak akkor volna jól, ha engem is magával ragadna a nagy száguldás. Csakhogy nem ragad - maradok egy helyben. Nem is igaz, hogy minden érdekes, ami gyorsan mozog - a lassan leszálló nap okvetlenül magára vonja figyelmem egy zakatoló malomkerék hallgatásának unalmában. A műméltatás meg szokta különböztetni a formát és tartalmat, külalakot és belértéket. Megállapítja például, hogy Madách hallhatatlan eszméinek élvezetéhez csak a darabos, nehézkes formanyelv kérgének átrágása után juthatunk. De vannak formák, vannak kérgek, amiket visszautasít a szervezet, nem hajlandó feltörni őket. Ez a darab, ez a Madonna, történetében romantikus és gyermekes rémregények, hatásvadászó színdarabok és rossz versek törmelékeiből van összetákolva - színpadi fölépítésében mohón és szemérmetlenül árulj el külső sikerre való törekvését ("man mertkt die Absicht und wird verstimmt"), - szövegében pedig nem igyekszik a mozifeliratok színvonalán felülemelkedni. Nem fontos, mit akart a szerző.
A szerző, a nyájas szerző, a kedves szerző, Fazekas Imre, akit - ez a legszebb az egész dologban - méghozzá becsület szavamra nagyon szeretek, lelkes léleknek és életteljes nyugtalanságában olyan művésztehetségnek tartok, akitől az ember minden pillanatban meglepetést vár. Jót vagy rosszat - de mindig meglepően jót, vagy meglepően rosszat. Ezúttal, kész és jó alkotás hijján, kénytelen vagyok közvetlen hatásán mérni egyéni tehetségének eleven erejét - azon a vehemencián, amit, íme, kiváltott belőlem. Nem hiszem, hogy ilyen szigorúan össze tudnék szidni valakit, aki nem érdekel.