Nyugat · / · 1925 · / · 1925. 21. szám · / · Figyelő · / · Szinházi Figyelő

Schöpflin Aladár: Engem szeress
Földi Mihály vígjátéka a Magyar színházban

A siker nem jön magától és nem jön könnyen. Ki kell csikarni, akármilyen erőszakos eszközökkel. Pergőtüzet kell intézni a közönség ellen és belekényszeríteni a színházba. Ez a jelszó egyre érvényesebbé kezd válni a színházakban és - nyíltan meg kell már egyszer mondani -ennek igen nagy mértékben oka a mai drámairodalom is, amely pár év óta ijesztő pangásba jutott, nincs sem nyomatékos és érdeket keltő mondanivalója, sem elegendő színpadi invenciója, de még teatralitása sem. A színház egyre jobban elveszti bizalmát a drámában s hogy mégis érdeklődést keltsen maga iránt, egyre jobban magához vonja az alantasabb mulatóhelyek vonzó-erőit.

Az Engem szeress előadása erre a legrikítóbb példa, amit eddig prózai színpadon láttunk. Olyan apparátust mozgat, amelyben a színház már-már mellékessé válik. Igazi cigányzene, igazi jazz-band, igazi pincérek, igazi táncos-görlök, - az ember elfelejti, hogy a színészek is igaziak. El is felejtheti, mert a feladat, amit rájuk bíznak, sokszor túlmegy a színész-művészet határain és az excentric-mutatvány környékén jár. Mindez eddig a konkurencia jegyében van kitervezve. Egy-két esetben azt tapasztalták, hogy a színpadon lejátszott muzsikás-pezsgős mulatás hat közönségre, tehát most három felvonáson át szól a zene - négyféle is - folyik a pezsgő, bor, sör, borjúpörkölt és finom halastál csiklandozza a néző étvágyát. Mindez pedig olyan zűrzavarában folyik le a lármának, hogy az ember hirtelenében a terézvárosi búcsúban érzi magát.

És a színdarab? A színdarabot belefojtották ebbe a túlzott hatás-hajhászásba. A szó szoros értelmében megölték. Mert azt meg kell állapítani, az Engem szeress-ben benne van egy jó, kedves és okos vígjáték kipreparált hullája. A téma jól elgondolt és alaprajzában jól felvázolt vígjáték témája. A társadalmi pozíciók mostanában divatos labilitásból van elindítva. A süllyedő pozíciójú nő és a hirtelen emelkedő pozíciójú férfi érdekes súrlódása: az asszony dühvel és elkeseredett szégyennel érzi a helyzet egyre nyilvánvalóbb felfordulását, a férfi anyagilag felduzzadt helyzetébe is beleviszi az asszony iránti alázatos hódolatát és mohó szerelmét. - A végén a nő kapitulál - mindig kapitulál! - a siker előtt, boldog odaadással borul a győztes keblére. Ha Földi Mihály akarta és merte volna ezt a kitűnő magot organikusan kifejleszteni, írói eszközökkel készült emberi figurákat mozgató vígjátékká, - biztosra veszem, hogy a közönség előtt is sikere lett volna, talán nem is kisebb külső sikere, mint amilyet darabja színpadra került formájában elért. Csak rá kellett volna bízni magát a saját írói tehetségére. De ő nem bízott a mesterségében. Úgy látszik, színházi tapasztalataiból azt a következtetést vonta le, hogy nem elég jó darabot írni, sőt ez nem is szükséges, a drámától idegen, külsőséges eszközökkel kell felizgatni a közönség kíváncsi szórakozás-vágyát. Pedig ez nem így van. Arattak sikert, még az utóbbi rossz időkben is, olyan darabok, melyek egyszerűen csak jó darabok voltak és megbuktak olyan darabok, amelyek a dráma fogyatékosságát a legválogatottabb színpadi és színpadon kívüli fogásokkal igyekeztek kipótolni.

Ismerjük azt a komoly energiát, amellyel Földi regényeiben a legmagasabb célokra tört. Ezt az energiát, melyet eddig fölfelé alkalmazott, most megpróbálta lefelé érvényesíteni, a közönség legszélesebb, tehát ízlésben legkevésbé válogatós rétegének megnyerésére. Nem tudom, sikerült-e ez neki, de ha igen, akkor nem neki sikerült, hanem a cigány-muzsikának, a jazz-bandnak és a többi attrakciónak. Ő csak ürügyet adtak ezeknek. Ambícióját ez a siker semmi esetre sem elégítheti ki s bízom benne, hogy sietni fog ezt az első színpadi ballépését mielőbb jóvá tenni. És akkor rá fog jönni, hogy teljesen felesleges volt ennyire kivetkőzni önmagából, a sikert meg lehet találni hozzá méltó eszközökkel is. Mert az Engem szeress nem méltó sem tehetségéhez, sem eddig elért eredményeihez, - ezt biztosan megállapítom, aki annak idején örömmel tartottam őt irodalmi keresztvíz alá és azóta is szeretettel kísértem figyelemmel pályája lendületes kifejlődését.

Minden részvétem a színészeké, néhányan közülük nemes színészi feladatokra vannak hivatva, most pedig olyan dolgokra kényszerülnek, amelyekben csak harmadrendűt tudnak produkálni. Ez elsősorban Titkos Ilonára vonatkozik. Az az emlékképem maradt az előadásról, hogy az előtérben nagy zaj és forgatagos mozgás és a háttérben tanagrai méretekre lekicsinyített színészek. Vesztére teszi a színház, ha színészeit így exponálja s azt a hitet viszi a községbe, hogy a színjátszásban nem a színész a fontos. A út, amelyre ezzel tért, egyenesen, színházellenes.