Nyugat · / · 1925 · / · 1925. 21. szám · / · Surányi Miklós: Gyönyörűm!
- Láttad szegény Terézt?
- Borzasztó.
- Azt hiszem, vége a gyönyörű regénynek.
- Egészen bizonyos. Teréz nagyon szép lány volt és a báró nagyon szerette őt. Ezen nem lehet vitatkozni. De most...
- No, szó fér a dologhoz. A báró bizony sokat érdeklődött más irányban is. Adél is nagyon tetszett neki.
- Futó kis kaland volt.
- Biztosan tudod?
- Vagy még annyi sem talán.
- A báró nálam is megpróbálkozott.
- Teréz idejében?
- Teréz már akkor a báró villájában lakott...
- És?
- Csak nem gondolod?
- Ajánlatot tett?
- Nem mondom. De túlságosan sokat foglalkozott velem.
- De Teréz hű volt a báróhoz.
- Teréz kissé szimpla lélek volt teljes életében. Valóságos kis bajadér. Egy gyönyörű, együgyű, lusta kis odaliszk.
- De megható volt a ragaszkodása. Erről legendákat meséltek.
- Csodálkozol rajta? annyi esze Teréznek is volt, hogy belássa: a testi szépsége még nem elég ahhoz, hogy örökre és teljesen elkösse egy férfi érdeklődését. Ehhez a szív és az agy zsenialitása is szükséges, vagy ennek hijján bizonyos angyali tulajdonságok, mint teszem, a tisztaság és hűség makulátlansága.
- Különben szegénykének az egész élete rettegésben és féltékenységben telt el. Tudta, hogy minden ereje és minden hatalma a szépségében van.
- Ez pedig mulandó valami.
- Ettől rettegett örökké. Végre is Teréz ágrólszakadt, árva kis teremtés s meglehetősen közepes művész volt...
- A családja kitűnő.
- Régi, kopott zsentri.
- És ügyesen festett.
- A mindennapi kenyerét sem tudta volna megkeresni vele. A báró pedig úgy tartotta, mint egy...
-...No csak folytasd... Mint egy nagyvilági kurtizánt. Ami tulajdonképpen szörnyű lealázó dolog.
- De Teréz boldog volt.
- Mert szerette a bárót.
- Szerette? Komolyan mondod ezt?
- Csak nem kételkedsz? A báró nem csak gazdag, bőkezű és szerelmes Mecénás, de pompás, eszes, nagyszerű férfi is.
- Igaz, hogy külsőre nem lehetett elképzelni gyönyörűbb emberpárt.
- De most...
- Rettenetes tragédia ez. Teréz három évig volt a báró szeretője és utána két évig betegeskedett.
- A báró meghatóan gondoskodott róla.
- A báró valóságos hérosz. Középkori lovag, regényhős...Istenem, hogy ég ilyen emberek is vannak a világon!...Nincs az a férj, aki feleségét, nincs az az apa, aki egyenetlen kislányát olyan reszkető gyengédséggel ápolná...az egész világot bejárta vele, az orvostudomány valósággal kimerült szegény kis Teréz betegségének a meggyorsításában.
- És én azt mondom, hogy jobb lett volna elpusztulnia.
- Istenem...
- Igen. Eddig is csupa félelem és reszketés volt az élete...hát mi lesz most, az Isten szerelmére? A báró végre is ember és férfi...és Teréz egy szánalomra méltó, beteg roncs.
- Még mindig csinos és érdekes.
- Annak, aki nem látta azelőtt. De a báró nem érezhet már iránta szerelmet...Nem. Az emberi természet, az élet törvényei tiltakoznak egy ilyen szerelem ellen és a báró akárhogy erőlködik is, ennek a szerelemnek vége. És Teréznek nem marad egyebe, mint az asszonyi jólét...Egy trónvesztett király fényes boldogtalansága...
- Gondolod?
- Ezt Teréz is tudja. És határtalan a kétségbeesése.