Nyugat · / · 1925 · / · 1925. 20. szám · / · Figyelő · / · Irodalmi Figyelő
Művészetéről hívei is azt hitték, hogy a kiválasztottakhoz szól - a ki nem választottakról. A kevesekhez - a sokakról. Íme, csak meg kellett találni, amit rég sejtettünk: az előadó-művészeten át megmozgatni Révész írásainak mozgalmasságát, megkápráztatni színességét, meglibbenteni áradó melegségét, fölrajzoltatni erejének verő hullámait, - hogy útját a tömegek felé szökkelve megtehesse. Sejthető, az ellenvetés: utat megtenni a tömegek felé nem a művész feladata, hanem fordítva: a tömegek törekedjenek a magasságba. Valójában ez a találkozás kölcsönös közeledés eredménye, mert a művészet - prófétaság. Nagyszerű élmény volt, odatartozni az elsők közé, akik megbizonyosodhattak a merész és büszke sikerről, amely minden idők isteni küldöttének osztályrésze: győzni és uralkodni a szívek fölött. Zárt, csiszolt, elfinomult, tartózkodó arisztokratizmusnak vélték kényes és mindenképpen eredeti és egyéni kifejező formáit. Régebben a mozdulatlanhoz tapadás vele szemben még konzervatív fájdalmakat és félelmeket is elárult. Ám, lassanként a meg nem értés elcsendesül és beteljesedik az igazi művészet próbája Révész Bélán: igazságtartalma emberi és nemzeti kinccsé válik és egyéni forma szépségeit a nyelv elhódítja szabadságharcos fejlődési útján.
Révész Bélát - fölfedezni: naiv eredménynek látszik. Mégis így vagyunk vele ama vasárnap este óta, amikor - pár hete - először a dobogóra vitték: szavalták, énekelték prózai költeményeit. Belső igazságai milyen sajátságos rezonanciát kaptak a vox humana szárnyain. Ezek az igazságok közelebb jöttek hozzánk. Úgy látszik, megtalálták közegüket, amely a leggyorsabban és legbiztosabban vezeti azokat. Révész prózája ízig-vérig kiáltotta ritmusösztöneink próbáját. Ez tanulságos részben is, hogy a fejlődő kultúra mennyire fölbontja a kötött formákat. A szabad forma a gondolat szabadabb szárnyalásának kiszélesült kerete. A szabad forma egy forrongó világ elesküvése olyan kötelékektől, amelyeket a gondolat még a nagy változások előtt öltött magára. Révész Bélának nem a kétségbeesés és a tagadás számára kellett a régi formák elvetése. Az ő művészete - ez a színültig líra - a legpozitívabb: az élet szeretete. Nagyságát adják az élet legkisebb apróságaiból áradó - földi és mindenségbeli mivoltunkat megsejtető, nem egyszer tudatosító - nagy arányai.
Krúdy Gyula, akire ez est méltatására várt, megérezte, hogy amikor Révészről szól - Adyról kell beszélnie. Ez lett sötéten bársonyos háttere az előtérben villódzó színes produkcióknak, amelyek érdeme az előadóművészeké, akik a "tömegek" szívével érezték meg és élték át Révészt. A tömegek szívével, a szomorúság e nagy rezevoárjáéval. Hálásan állapítjuk meg ezt, mert céltalannak és értelmetlennek látunk mindent, ami a művészetben nem a több jóságot, a több szépséget, a több örömet szolgálja. A csöngettyű; - ezt a Révész-miniatűrt Pécsi Blanka szólaltatta meg,azaz, hogy nehéz megjelölni a sugallásnak ezt a művészetét; nehéz kifejezni szavakkal valamit, amint, akik jelen voltak, a megkönnyezés nyelvén neveztek meg. A miniatűr maga a hódolat a gyermek előtt és ez az elragadó hódolás Pécsi Blanka üde, simuló, érzelmes, közvetlen és bájos asszonyiságán át az író, az előadó és a hallgatóság hiánytalan egységében bontakozik elénk. Ez az egység szerencsésen jelentkezett Baló Elemér előadásában, amely az orgonaág komor szépségeit tárta föl. Egyszerűsége és egyenessége jellemzi ezt a nagyon tehetséges színészt. Fehér Artúr is a munkások életét átfogó miniatűrrel állt a dobogóra. A Marad a vendéglő mégis más valami, mint az előbbi, mely a bánya sötétjébe világít le. A közösségből kiröppenő életderű jelképesedik a kis budai kocsma öreges hangulatából. Az öröm agitációs írása ez és Fehér Artúr pompás kísérletét látjuk: az ötletesen beiktatott kórust, plasztikus hátterül. Somló István a "Beethoven"-ből adott elő tehetségesen. Radnay Erzsi, der. Zádor Jenő Révész-dalaival szerzett szívesen fogadott meglepetést. Révész Béla a Máriá-t olvasta föl, ezt a monumentális emlékművét Petőfi anyjáról.
Az első est megindította új hódító útra Révész Bélát. Nem véletlen, hogy épen a "tömegek" felé, ahová Révész magát eljegyezte. Talán hiba volna itt ez irodalmi fórumon föl nem jegyezni, hogy a munkás szervezetekben - egyenlőre ott - sorra elindult irodalmi megnyilatkozások keretében Révész, előadóművészek szavával és dalában, amiként elindult lelki társa, Ady, pár év előtt. Ezért is érdemes az elindulást átadni a megemlékezésnek.