Nyugat · / · 1925 · / · 1925. 19. szám · / · Figyelő · / · Képzőművészeti Figyelő
Nem tudom, mennyire nevezzem szerencsésnek ennek a kiállításnak a rendezését. A dolog ugyanis úgy áll, hogy önkéntelen bizonyos párhuzam vonódik a Ferenczy Károly nagy árnya között, (aki néhány szinte dilettáns vonásával az utolsó szobában szerepel) és e között a három ifjabb művész között, akiknek őket egészen reprezentáló kollekciójuk van itt együtt. Mind a hármuk olyasvalaki, akiknek, ha tehetségükről most nem beszélünk, bizonyos egyéni márkájuk a piktúrájuk kivételes hatásossága: éppen a művészet legnagyobb magyar puritánja mellé kerülve, ez előnytelen helyzet így kihangsúlyozódik.
Nem hozzáértő szemnek, azt hiszem, alig is mutat többet Ferenczynek az a néhány rajza, mint hogy készítőjük nagysága adott nekik afféle vásári értékeket. Pedig hát ezt gondolni nagyon elhamarkodott és igaztalan. Ezek a rajzok sokkal többek holmi oroszlánköröm-próbálgatásoknál, vagy éppen csak odavetett zsengéknél. Én azt hiszem, Ferenczynek ilyenfajta vonása nem is akad egyáltalán. Igaz. keveset is termelt alapjában és éppenséggel ahhoz viszonyítva, ahogy ma egészen kezdő emberek is kiállnak a porondra.
Egészen fura érzésem volt ezek között a rajzok között. Sokszor szinte tolakodóan fog el bizonyára bárkit is csüggedés, hogy az idején újat és eredetit aztán megkoptatja, sőt feleslegessé teszi az iskola, ami belőle támad, az utánzás, ami föléje burjánzik: a megszokás.
Nos, csak egy pillantás ezekre a rajzokra és már mentesültél az alól a tévhit alól. Olyan frissek ezek, olyan újak, mint valaha és mindenha. Nem! Amit úgy hívnak, hogy egyéniség, az egyszer s mindenkorra szóló s nem fakítja el sem idő, sem majmolás, sem megszokás.
Valami elemi belső őszinteség és hit fémjelzi a zseni vonásait, hogy minden időre, minden mástól elkülönbözőt csinál. Ami pedig ebben a belső szédületben születik, úgy is marad, minden ifjúnak és utánozhatatlannak. Ez Ferenczy Károly.
*
Glatz Oszkár, azt hiszem, teljes művészetét képviselő gyűjteménnyel szerepel.
Talán nem a legelmélyülőbb művész s talán a merészséghez nincs mindig elég energiája: megesik, hogy hatáskeltés melléksíneire fut. A rajzai a legbecsesebbek s közöttük is a portréi. Legtöbb készsége van egy arckifejezés elfogására és, hogy úgy szóljak, az impresszió felületességében tud mélyebbet is adni.
Orbán Dezső mintha szembeszökő fejlődést mutatna, ami nem lekicsinyelhető már ismert eredményeihez viszonyítva. Annál különösebb, hogy kísérletezésre olyannyira hajlamos egyénisége a mostani képein bizonyos modorbeli megállapodást mutat.
Végh Gusztáv ugyanaz a régi szimpatikus látású, könnyed kezű s kissé felszínes piktor. Nem tagadja meg magát most sem s bőven, frissen buzog torzításra, humorra való egészséges készsége. Nagyon ügyes néhány öreg modorban készült rajza. Nem tudom, mennyire lehet megállapítani effélének értékét ahogy utóbb élnek és visszaélnek ezzel mindenfajta magakifejezésre. Itt, nála, illusztrációnak szánva, bizonyára inkább célját szolgálja.