Nyugat · / · 1925 · / · 1925. 19. szám · / · Figyelő · / · Irodalmi Figyelő

Nagy Lajos: H. G. Wells: Bealby

Genius-kiadás

Az ifjú Bealby mostohafia volt a shontsi uralmi kertésznek, a kastélyban inas kellett, Bealby számár már pályát kellett választani, - apja beadta a kastélyba. Bealby nem akart szolga lenni, ellenkezett, de hasztalan. Apja erőszakkal vitte a kastélyba, ott a cselédnép mindjárt munkára fogta, - nem volt tehát mást mit tennie, minthogy megszökjön. Bealby kétnapos inaskodása, lázadó csínytevései, szökése, azaz menekülése, üldöztetése, bujdosása és megkerülése, - ez a regény tartalma.

Bealby kedves, okos fiú, szubjektív figura, rajta keresztül, az ő szemével és kalandjai nyomán látjuk, de természetesen Wellsnek csaknem didaktikus kommentálásával értjük azt a világot, amelyen keresztül bukdácsol. Wells kommentálása elejétől végig szatíra; az író szocialistának mondott bírálata az angol társadalomról, azaz. a Társadalomról. A szatíra - ezúttal - igen enyhe, annyira enyhe, hogy sokszor alig érezhető. A gúny néha-néha "kihagy", objektív ábrázolás marad a helyében, amely helyenként már annyira objektív, hogy dicséretnek, a "szóban forgó" társadalom dicséretének is beillik.

Wells szemlélete támadható és védhető. Támadható a forradalmár szempontjából, mert csaknem tisztára intellektuális, kevésé indulat telt, agitációs hatás elérésére aligha alkalmas; hűvös magaslatról sugárzik a földi világra, az osztályharcos jellegektől csaknem mentes, reform eszméktől dagadó szemlélet ez; valami, ami a fokozatos fejlődés elvének alapján keletkezett s él, valami, aminek a mottója: sub specie aeternitatis. Ez persze lehet egyúttal az érdeme és esetleges magasabbrendűsége is, ez lehet az igazán "irodalmi" valami, ami a máról szól, de nemcsak a mának, hanem messze előre is; valami ez, ami a ma elmúltával nem veszti el aktualitását, amiből földi dolgaink némely rohamos változásai, tehát a holnap, után nem kell lényegieket visszavonni. Mégis, furcsa hiányérzés él bennem a "Bealby" olvasása alatt, valami olyasmi, amit akkor éreznék, ha megvalósulva elém gurulna az első fából-vaskarika: hm, nem is tudtam, hogy ez is lehetséges!

A wellsi szemlélet értelmi megismeréseken alapszik és ilyeneken épül föl, determinánsai között aligha szerepel a lelki élmény, származás, osztályhoz tartozás. Egy cseppet sem különös, hogy a nemiség területén mozogva Wells tökéletesen, angolosan és polgárisan "gutgesinnt". Csak egy példát:

Madelaine, a színésznő, barátnője Douglas kapitánynak. A kapitány kitűnő és szép férfi, - de Wells nem veszi észre, hogy ez csupán véletlen (Azaz a férfi lehetne egy triplatokás bankigazgató is.) A kapitány nem csupán a fizetéséből él, hiszen ez kevés lenne, hanem gazdag ember, - Wells nem veszi észre, hogy ez - ebben a viszonyban - nem véletlen. A színésznőről azután így ír: "Madelaine tudta, hogy ő szerelemre termett, az egész életét szerelemre rendezte be és szerelemre nevelte magát...Lelkében kialakult már annak a férfinak a képe, akit a szerelmével ki fog tüntetni...Azt akarta, hogy a kapitány egy-kettőre csodált, hatalmas, híres, nagy ember legyen, de azért addig is minden idejét és gondolatát csak neki szentelje. Más nagy vagy nevezetes (Na és még milyen? Valami itt mintha hiányoznék!) emberek is jöhetnek. Madelaine az ő hódolatukat is szívesen fogadja, hogy annál értékesebb legyen a koszorú, amit majd a kapitány homlokára főz."

Ó, milyen naiv! Akár a Színházi Élet is leközölhetné. Először is a "szerelem" szó helyébe - szocialista ideológia alapjáról - más szót tennék, aztán pedig a többiben - így állván a dolog - erősen kételkednék. Itt nem funkcionált a szatirikus erő; maradt egy diákos álom a madelainekről.

A regény különben megírásában mesteri, művészien tökéletes. A magyar fordítás Szinnai Tivadar műve, azt kell hinnem - csak hinnem, mert az eredetivel való összehasonlítás nem áll módomban - hogy minden dicséretre méltóan kitűnő. Egy kis gikszert mégis szóvá teszek, csak azért, nehogy máskor is elkövesse a fordító. Az egyik angol úrinő így kiált fel: "Te jó Isten!" Egyetlen reményem, hogy mégsem így kiáltott fel.