Nyugat · / · 1925 · / · 1925. 19. szám · / · Romain Rolland: A szerelem és halál játéka
(Jérome de Courvoisier megfordul és szemét arra az ajtóra szögezve, amelyen eltűntek, lassan visszamegy a szín közepére.)
Jérome: (keserű gúnnyal): Szerelmesek egymásba. - Micsoda vad dühre gerjesztette a féltékenység és a közeli halál legjobb barátomat. Nem habozott volna megölni, hogy elrabolja a feleségem...És ő, akinek még az imént feltártam egész szerencsétlen helyzetemet, bűntársa volt; kétségkívül kívánta a halálomat...Miért ne? Én vagyok az akadálya, hogy jóllakhassanak...Nos hát, elégítsék ki magukat! Én nem állok tovább az útjukba...Semmi kedvem erővel magamnál tartani egy lényt, akinek csak az a vágya, hogy szabadulhasson tőlem. És nincs kedvem fenntartani tovább magam sem ehhez az aljas emberséghez láncolva...aljas? Nem, lehetetlen. Még megvetésre sem érdemes...Egyetlen egy lény volt, aki miatt még hittem benne. Azt is elvette tőlem ez az ember...Hát jó!...Ha ez a két szerencsétlen még gyönyörűségét lelheti az életben, hadd örüljön neki. Én odaadom az enyémet. (A könyvtárhoz megy és egy nagy fóliánsból kézirat lapokat vesz elő, amelyek a pergamenfödél alá voltak bedugva.) Ezekben a lapokban, amely ítéletet mond fölöttük, készen kapják a hóhérok halálos ítéletemet. (Jó szembeötlő módon elhelyezi az írásokat az asztalon, a szalon közepén. Azután visszatér az utcára nyíló ablakhoz és kitekint.) Most jönnek ki a másik házból...Átvágnak az utcán...Belépnek a kapun...Készen vagyok.
(Folyt. köv.)