Nyugat · / · 1925 · / · 1925. 18. szám · / · Figyelő · / · Zenei Figyelő
(A Fővárosi Operett Színház bemutatója)
Gusztus ide, elmélet oda - a bécsi operettnek ez a "dernier cri"-je jó dolog és ha siker - amilyennek külföldön bizonyult és Budapesten is ígérkezik, - akkor megérdemelt siker. A szerzők nem sajnálták a belevalót, olyan hatáseszközöket, olyan apparátust mozgósítottak, amelyek szinte Biedermeier-távlatba zökkentik mindazt, ami pár évvel ezelőtt ezen a téren még újnak és modernnek számított. A szövegkönyv vonalvezetésében van valami egészséges verve, a trouvaille lendülete, amit talán nem utolsó sorban köszönhet az alapötletet megtestesítő óriási cári gyémántnak. Az alapötlet maga persze nem veszedelmes, de idealizmusnak is beillő operett-igazság: hogy egy jó kis szerelem többet ér a nem tudom hány karátos drágakőnél. Ami azt illeti, tényleg többet ér, ezt tudja minden rendes ember, még akkor is, ha nincs módjában tartós összehasonlításra, mint "Az Orlov" hőseinek (a nagyszerű táncosnőnek s az automobil-szerelőből kipillangósodó száműzött muszka hercegnek,) akiknél a gyémánt - az operett gondviselés jóvoltából - némi hányattatás után "a családban marad." A fő, hogy az egész történet kiáltó ízléstelenségek, bosszantó nagyképűségek nélkül, virtuóz anyagszerűséggel, a mozi, varieté és kabaré-hatásoktól elkényeztetett nagyvárosi néző lélektanával számot vető, elegáns rafinériával bonyolódik le s hogy az érzelmes meg a bohózatos elemeket nem mereven elkülönítve, hanem eléggé szellemes keverésben prezentálja a szöveg szerzője, a jó színpadi érzékű Marischka úr.
Granichstädten zenéje a stílus dekadens szélsőségeit halmozza és a parfümös szalon finomságtól éppoly kevéssé riad vissza, mint a brutális hatás kereséstől, hogy ne csak csiklandozza, hanem - bár kesztyűs kézzel - meg is markolássza a szórakozásban is rendkívüliségre szomjazó mai publikum idegrendszerét. A "számok" bevezetése, más szóval a prózáról az énekre való átmenet - minden operett Achilles-sarka, - valamint a finálék fölépítése nem éppen keresetlen, de mindig artisztikus és ötletes. Az invenció eredetiségének, őserejűségének kérdését jobb nem bolygatni, de Franichstädten elég ügyes és fölényes ahhoz, hogy erről a kérdésről elterelje a figyelmet. Mindazáltal vannak számai, amelyekben őszinte, előkelő leleményt érzünk. A partiturán a jazz-band stilizált hangulata vonul végig, helyenként a zenekarban egész jazz-különítmény működik, amelyet a színpadon láthatóan is exponál egy jelenet. (Ez egyébként nálunk nem sikerült úgy, ahogy el van képzelve.) Egészben véve az új bécsi operett szemnek-fülnek egyaránt jóval többet ad a bevált és unt sablonnál.
A Fővárosi Operett Színház bőkezű, bővérű és ambiciózus előadása (Szabolcs Ernő kifogástalan rendezésében) becsületesen szolgálja ki a szerzőket és a közönséget. Lábass Juci a nagyigényű primadonna-szerepet délszláv temperamentumának ingerlő lobogásával fűti át. Éneke, játéka egyformán kultúrált és talentumos. Partnerének, Nádor Jenőnek, nagyon jól vág az orosz nagyherceg világfias exotikuma; várakozáson felül kitűnő bonvivánt-alakítást nyújt. Kár, hogy a kifejezetten oroszos részletekben nem tud, vagy nem próbál énekével karakterizálni. Halmay, ez a kedves és ügyes tánckomikus, a főpróbán még nem mert igazán jókedvű lenni. Sarkadi mulatságos epizód-figurája a kissé széteső harmadik felvonásnak lendületet ad. Szokolay oly szubrett-alakítása tisztességesen sikerült kezdő vállalkozás. Málnay díszletei, Faragó kosztümjei pazarok és ízlésesek, a zenekar Marthon Géza pálcája alatt szépen szól. Harsányi Zsolt más helyen méltatott fordítói képességei itt is nagyszerűen érvényesülnek.