Nyugat · / · 1925 · / · 1925. 18. szám
Táncoltam az éjjel tizenkét legénnyel,
rúgtuk a port, hajrá! forgattak, emeltek,
bokámon boszorkánycsengők csilingeltek.
Szálltam a szellővel, messze dobott kővel,
a súlyomat - volt-nincs - elnyelte az álom,
életen túl voltam s innen a halálon.
Jártam is a légben s táncoltam is: éltem.
Hogy lehet, hogyan is innen hazamenni
hol újra leszek csak: törött játék, semmi?
Muzsikát leheltem, szólván: énekeltem
s innen hazamenjek, hol a hangom halvány
porlepte, könnymarta, törött zeneszerszám?!
Lány voltam, friss voltam, - anyám! kiáltottam, -
szétomlott a hajam, anyuskám, fésülj meg! -
- s már nem én mondtam ezt, de bennem - a gyermek.
A gyermek: gyermekem. Gyermekem van nekem!
Tánc, zeneszó: volt - nincs. - Megyek felébredni,
megyek a gyerekhez. S leszek újra senki.