Nyugat · / · 1925 · / · 1925. 16-17. szám · / · Tersánszky J. Jenő: A csóka
Mondhatom, minden csöpp ízem nyiszegett a gondolatra is, mibe keveredhettem ezzel a kalanddal. Pláne, hogy éppen a legnagyobb zenebona idején iszkolok el gyanúsan.
"Vissza kell mennem föltétlen, megtudni, hogy áll ez az ügy! gondoltam. - Bárki megláthatott, ha Girentrix nem is árul el, hogy egyedül voltam a bűntény idején a megrontott tojások közelében."
Nos, mikor visszatértem másnap, az ügy mindig megoldatlan volt s a nyomozás stádiumában.
Bevallottam Girentrixnek aggodalmaimat, mire nagy szemeket meresztett:
- De hogy gondolsz ilyet! Ki merne gyanúsítani téged? - mondta. De aztán valami zsigerbe maró mellesleg alább engedett hangon ezt tette hozzá: - meg, különben is, itt senki sem látott rajtam kívül. Én pedig nem tartottam szükségesnek szólni.
- De az istenért! - mondtam. - Csak be kell vallani, hogy én itt voltam! Csak nem veszek gyanút magamra a tagadással?
- Ugyan ne ártsd magad bele! - szólt Girentrix. - Ámbár, a nyomozás kedvéért, ha éppen akarod, megteheted a megjegyzéseidet.
Eközben halljuk, amint a szomszédunkban vitáznak:
- Egész biztos, hogy a menyét rabolta ki ezt a fészket. Hiszen senki sem volt itt, a közelben sem. Vagy ha igen, persze, hogy nem jelentkezik.
- No lásd! - szólt nekem erre Girentrix. - A menyétet gyanúsítják.
De már jön is fülünkbe a szomszédból a további eszmecsere:
- No persze, hiszen ha lett volna itt valaki, akkor a menyét nem meri megkockáztatni a látogatást.
- Tessék! Nem mondom? - súgja nekem Girentrix. - Csak komplikálnád a dolgot, ha bevallanád nyíltan, hogy te voltál itt. Mert akkor elkergetted volna a menyétet.
A jó tehetetlenség rettentő gúzsaiban vergődtem: "Most még semmi közöm az ügyhöz, igaz. De ha beleszólnék, akkor már a gyanút vállalnom kell. Viszont így Girentrixel mintegy cinkosságot vállalok s ki vagyok szolgáltatva neki. Mert bármikor szólhat, hogy én voltam itt."
Semmi sem fogható kín az ilyen bizonytalansághoz.
- Sokan járnak itt most, ezzel a hercehurcával, fejetlenséggel, - beszélik tovább a szomszédban. - Ki tudja, micsoda ördögi fickók is kerülnek ide? Mégis csak a legszebb élet a rendezett, megülepedett családi viszonyok közt.
- Ami azt illeti, - mondja erre Girentrix nekem, - lásd kedvesem, magam is azt hiszem, hogy csak ezzel a járás-keléssel teszed ki magad hasonló kellemetlenségnek. Nem értem, mi köt úgy ahhoz a nyomorult szolgai állapothoz gazdádnál, mikor itt szabad csóka lehetnél? Nem okosabb volna, ha itt települnél meg végleg?
- Nagyon jól tudod, hogy ezt nem tehetem, - szóltam.
- De mi az oka? - firtatta.
Nem akartam elmondani neki, hogy ha sohasem lett volna okom rá, hogy gyomrom fenekéből megundorodjam a társaságtól, hát ez az eset éppen elég alkalmas lett rá.
Mert megint csak úgy volt, mint minden szemfényvesztéssel. Magamban már orrontottam valamit ezen az egész tojás, menyét s fészekalapítási hercehurcán. Hiszen nyilvánvaló, hogy el kellett árulódnia mindennek azzal, hogy szándékok voltak hozzákapcsolva. Hogy itt akarnak fogni! Ez az egy tény volt a különös véletlenekből.
Ezúttal azonban nem töprenkedtem, hogy a tojáshistória csak ürügy-e, vagy pedig valóban megtörtént s mint jó véletlent használják fel ellenem? Nem! Hanem szívós, hideg düh vajúdott bennem, hogy majd lerántom a pokrócot ezekről a galád kis üzelmekről.
Módszernek legokosabbnak véltem, ha nyugodtan folyni hagyom a dolgot, ellenben figyelek s buta pofával érdeklődöm. Majd akkor sújtok le a társulat közé, ha valahogy elővigyázatlan bizonyítékot szolgáltatnak markomba erről a lopva- nösző lélek orgyilkosról.