Nyugat · / · 1925 · / · 1925. 16-17. szám · / · Tersánszky J. Jenő: A csóka
Megértetésül azonban el kell mondanom valamit.
Talán ti is tudjátok édes emberek, hogy nálunk csókáknál, sőt egyáltalán a madaraknál, még a fajtilalomnál is nagyobb tabu alá van vetve a tojásevés. Ezt a gonosz ösztönt pedig minden madár úgyszólván ab ovo hozza magával. Minden valamirevaló madárfióka maga kopácsolja elő a világra magát a szülő tojásából s ennek az íze élete végéig kíséri.
De hát nem csoda, hogy csőrrel-karommal írtja minden madár lélekből ezt a szenvedélyt. Hiszen ennek elhatalmasodása az egész faj kihalására vezetne. Így tehát, akire a tojásevés gaztettét kiáltják, azt minden csókának, sőt minden madárnak ká-kötelessége felkoncolni, kiseprűzni, elpusztítani egyszóval.
Hát már a költés bekezdő idejében egy hajnalon, amint Girentrix asszonyhoz repülök, őt nem leltem otthon. Sőt nem leltem otthon a szomszéd városi csókapárt sem, akikkel néha elcsevegünk.
Ott lézengtem, magam, várakozva, unatkozva, türelmetlenkedve. De Giretrix asszonynak se híre, se hamva.
Végre, végre, nagy sokára, mikor már úgy el voltam kényszeredve a torony komor magányában, mint egy denevér, megérkezett Girentrix asszony.
Persze csupa szívesség, csupa szabadkozás volt. Máris feledtette velem késedelmét, az első három csókkal.
De egyszerre, mellettünk, szintén hazaröppent a csóka pár is s a következő percben éktelen jajveszékelés s felháborodás hangjaitól zengett a torony.
- Mi történt? Mi történt? - tőlünk is kérdezték többen összeröppenve a közelből a csókák. Akkor derült ki, hogy egy rémtettről van szó.
A szomszédasszony éppen az utolsó tojásait ejtette a költés alá s most hazajövet, az összes magzatainak a burkát feltörve s kinyalva lelte.
- Ki volt itt? Ki látott valakit itt, amíg nem volt a pár otthon? - károgta magukból kikelve minden rokonom.
A borzadály úgy futkosott rajtam, mint a hangyák a bolyban. Itt csak én tartózkodtam egyedül, amíg a szomszéd pár oda volt.
De hogy még tetéződjék zavarom, hát a legnagyobb riadalom közepette kis gazdámnak hívó parancsszavát hallottam. Ennek pedig föltétlen engedelmeskednem kellett.
- Bocsáss meg édesem! - mondtam Girentrixnek. - Hív a gazdám. De még ma visszajövök. Mert én is kíváncsi vagyok, ki követte el ezt a gaztettet?
- Ó, a viszontlátásra, drágám! - búcsúzott tőlem.