Nyugat · / · 1925 · / · 1925. 16-17. szám · / · Tersánszky J. Jenő: A csóka
Nektek elmeséltem, hogy már a tojásom rendkívüli testi méreteket ígért számomra. Hiszen ezért ismert el úgyszólván fiának a püspökünk hogy majdan utódja legyek.
Most aztán elképzelhetitek, hogy életem második tavaszán, a rendes ellátáson, szükséges testgyakorlatokon megedződve, viszont nem rontódna meg a nélkülözésektől, micsoda félelmetes kondícióban voltam.
Még a kányák közt is legény lett, aki felvehette volna velem a viadalt.
Nem fogtok tehát csodálkozni, ha azt mondom, hogy semmi sem volt könnyebb, mint szépszerével beláttatni azzal a csóka párral, amelyik Girentrixet kiköltöztette, hogy jogtalanságot cselekedtek.
- Maguk is el kell ismerjék, hogy ma már a nyers erő nem intézhet el dolgokat. Kegyetek önként tágítottak a fészekről, tehát nem térhetnek vissza rá, csak mint idegen helyre a bitorlók, ha mások elfoglalták közben. Vonuljanak tehát el békével. Akadnak itt még száz zugra maguknak ebben a kastélyban.
- Igen-igen! - hagyták rám udvariasan. - ön beláttatta velünk az igazságot. Megyünk. Gyerünk.
Így is tettek. Én pedig, nem kell mondanom sem, hogy öröm-nászt ültem Girentrixel visszaszerzett fészkén a késő délutáni órákig.
A jutalmazásban Girentrix különben épp oly végletekig tudott menni, mint amilyen ellenálló volt előbb. De nem vagyok az a csóka, aki sokallja a jót, elhihetik.
Attól fogva akadálytalan ruccantam át naponta kis gazdám mellől, a kastélyba, szerelmemhez.
Társaság, mi tagadás, nem nagyon vonzott. Azok után, amiket magam körül tapasztaltam, annak idején, kivált városi atya fiaim körében, tanácsosabbnak tartottam, ha minél kevesebb szelet kavarok itt a frakkommal.
Ezt igen helytelenül cselekedtem, mint utóbb be is láttam.
Ugyanis, sejtelmem sem volt, hogy itt levő városi rokonaim a megjelenésem tényét egészen különös célra használják fel.
Én azt a kis beszédet, amit Girentrix asszony elkergetőinek tartottam, hogy úgy mondjam, csak afféle saját igazságérzet szellemében fogalmaztam meg. A világért sem akartam általános érvényűvé avatni.
Csakhogy felhasználták azt helyettem a városi csókák, úgy, hogy aztán más fészkek birtokjogánál is a személyemre hivatkoztak a mezei csókákkal szemben. Sőt elhitették ezekkel, hogy én afféle hallgatólagos püspökük vagyok.
Már most tudvalevő, hogy a mezei csókák nagy tekintélytisztelők. Ez onnét van, hogy szörnyen erőszakosak és féktelenek. A püspöküket azonban elvesztették s tudták, hogy ha a városi csókákkal végeznek is könnyen, súlyosabb lesz majd az egymás közt való vad civódás a fészkeken.
Nyilván ezt akarták megspórolni maguknak azzal, hogy elfogadják maguk felett is döntésemet. Vagyis, hogy valósággal a torony püspökének ismernek el.
Persze mindez a hátam mögött történt. Sejtelmem sem volt, hogy politikába keveredik személyem. Mikor számomra toronybeli látogatásaim egy édes kis püspökfalat kérdése volt csupán s rettentően nem izgatott az egész csókatelepülési ügy.
Minthogy azonban a mezei csókák visszatérése egyre tartott, a városiak tudták, hogyha netán beszüntetném látogatásaimat Girentrixnél, hát aligha mentené meg őt az a néhány szó a mezei csókák erőszakosságától, amit a páratlan igazság nevében hoztam fel mellettük.
Érthető tehát, hogy minden módon magukhoz akartak kapcsolni a városi csókák.
Hogy azonban felvilágosítsanak és nyílt ajánlatot tegyenek, azt már tudjátok, hogy nem vette be a városi csóka természet. Afféle példálózásokat pedig eleresztettem a fülem mellett.
Erre aztán megkezdődött a már általatok ismert harcmodor szerinti megkörnyékezésem.
Bevezetőül itt is a múltam botlásai és gyöngéi szolgáltatták anyagukat. Ahányszor Girentrixnél voltam, mindig akadt egy-két vendége. Ezek közül egyik véletlen éppen Tornyos-telek mezővárosból érkezett. Arról hozott hírt egészen mellesleg, hogy Gürinka valami szélhámosnak volt az áldozata, aki után csaknem agyon búsulta magát, mikor megszökött tőle. Szülei csak most legutóbb tudták férjhez kényszeríteni. De úgy látszik már rég meg is vigasztalódott. (Krax-kri)
Ez volt az első az defter. A másik, hogy különös pletykákat beszéltek egy csókagavallérról a toronyban. A kaszárnyában lakott és ott horribile, valami galamb szűzzel volt viszonya. Rá sem akart nézni csókanőre.
No ezt már hallottam. Nem mondom, hogy nem rebbentett meg kissé, hogy ekkora apparátussal, úgyszólván sürgönyileg főznek. De ez alig akadályozott meg, hogy továbbra is úgy ne járjak efelől a versikézés felől vágyaim és ügyeim után, mint a... nos hát, ti kedves emberek a buta pintyet hozzátok ebben példának.
Egyszóval, úgy tetszett, hogy inkább én hozom zavarba drága atyámfiait művészi butaságommal, mintsem ők engem körmönfontságukkal. Ez tette aztán, gondolom, hogy vaskosabb eszközökhöz nyúltak.