Nyugat · / · 1925 · / · 1925. 14-15. szám · / · Figyelő
Az öreg Hans Thoma halála óta a mai festőművészet három "nagymester"-ét különböztette meg a német művészeti kritika: Liebermannt, Slevogt-ot és Corinthot. Hármuk közül a legrobosztusabbik, a legelpusztíthatatlanabb életűnek látszó, tért meg elsőnek örök nyugovóra.
Sajátosan német jelenség volt a művész is, s a belőle sarjadt művészet is, az a fajta német, kinek szembetűnő tulajdonságait kissé megtúlozva, az egész alakot könnyű karikatúrává változtatni. Tenyeres-talpas ("ungeschlacht") ember és ugyanolyan művészet. Kitűnően rajzol, mint majd minden német, de nem marad meg a grafikánál, mert festő akar lenni. Akar. S az is lesz, talán inkább az eltökéltségénél fogva, mint belső sugallásra. Festeni: az ecsettel mintázni, színeket egymásba olvasztani (de inkább egymáshoz csapni) mesteri módon megtanul. Csillaga, amelyben vakon bízva járja meg pályáját: "a természet". A természet úgy, ahogy egy-egy változatában véletlenül elébe tárul. Képzelete csak annyiban támogatja a szemét, hogy megeleveníteni segít neki azt, amit amaz meglátott. Alakos kompozíciói mindig harsogva hirdetik, hogy rajtuk nem holmi élményről, vagy éppen művészi álomról van szó, hanem a beállított modellek természetigazságáról. Az ízlés, mely az egybe valónak megtalálásában és egymáshoz sorakoztatásában általában: a harmóniára törekvésben nyilvánul, nem tartozott tulajdonságai közé. Hihetetlen ízléstelenséggel rakta össze mitológiai és bibliai kompozíciójának részeit. Legkülönbet olyankor alkotott, mikor nem akart egyebet, mint természetet ábrázolni. Maradt utána egy sor kitűnő arckép - közte az önmagáé is a mellette függő csontvázzal, azután Konrad Ansorgeé, a muzsikusé. Alfred Kerré - amely jobban megőrzi majd nevét, mint nagyigényű kompozíciói. Ezekben a munkáiban is inkább a rajz az, ami értéküket megadja.
Olyan művészet az övé, amelyet nehéz a nem németeknek élvezniük. Nem is igen ismeretes a külföldön. Minálunk talán húsz évvel ezelőtt a Könyves Kálmán szalon mutatta be néhány képét Liebermann és Slevogt műveinek társaságában s azóta sem került el hozzánk semmi munkája. A nagy német múzeumokban is kevésbé van képviselve, mint kortársai. Drezdában függ egy női szörnyeteget ábrázoló festménye, amely beállításának és előadásának brutalitással jól képviseli ezt a példátlanul nyers és minden grácia nélkül való művészegyéniséget. A naturalizmusnak alighanem Corinth volt a legszélsőségesebb képviselője Európa művészetében. A legelhatározottabban és egyben a legönkéntelenebbül naturalista. Abba, amit a természetből kivett, legfeljebb a maga erőszakos temperamentumát tette bele. Azzal színezte rikácsolóra képeit és nyersesítette el a természet benyomást.