Nyugat · / · 1925 · / · 1925. 14-15. szám · / · Tersánszky J. Jenő: A csóka
Ha azt hiszitek, hogy ezzel végére jártam Norelka asszony szeszélyei sorának, nem lesz igazatok. Hogy mégsem félek, hogy unalmas leszek már velük, ez utolsót még létjogosítja, hogy nagyon különös következményei lettek.
Úgy volt, hogy Norelka asszony nemcsak a toronynak hogy úgy mondjam legfeltűnőbben eldugott helyeit kedvelte találkáink helyéül, hanem azok alatt attól is megfosztott, hogy közelgő veszedelemre figyelhessünk. Csókjaink alatt kizárólag a falnak kellett fordulnunk.
És ezt így igazolta:
- Én nem vagyok Jakrika, aki szemérmetlenül a világ arcába nevet szeretkezései közben. Én tisztességes nő vagyok, tudom a bűnöm és szégyenem, tehát elbúvok vele és nem akarom, hogy a napvilág lássa piruló orcámat.
Hiába volt minden érvem és tanácsom. Mígnem egyszer a templom kórusának egyik zugában elért a végzet.
Ott ölelkeztünk egy ablak párkányán Norelkával, amelyik valami szertárfélébe szolgált gyér világossággal, úgy hogy Norelka asszony, közben, ha a szemérem és a gyönyör nem hunyatta be vele a szemét, a kis kamrába pillanthatott.
Egyszerre csak közvetlen a hátunk mögött Narolkó, a férj hangjára rezzentem fel:
- Tyákó! Hát te mit vizsgálsz itt?
Norelka asszonyt eltakarták persze szárnyaim. És ha egy lódítással előre lököm be a szertárba, talán mi sem történik.
A jószándék nem is hiányzott erre nálam. De Narolkó asszony, ahelyett, hogy okosan előre szökött volna:
- Áhh! A férjem! - sikította és hátra vetette magát. Úgy, hogy engem is majd hanyatt lökött. Míg ő maga ájultan terült el szétterjesztett farktollain.
- Micsoda bizalmas helyzetben vagytok ti itt? - állott mellettünk a férj a következő pillanatban.
- Nézd kérlek! - hebegtem. - A nagyságos asszony be akart nézni a kamrába. De ismered, hogy ideges szédületei vannak a homálytól, hát megkért, hogy a csőrömmel fogjam őt hátulról.
- Különös, egészen különös, - jegyezte meg szúróan a férj. De most sem hagyta el finom mosolya. Ekkorra azonban már Norelka asszony is felocsúdott és amit még rontani lehetett a dolgon, megtette.
- Narolkó! - rebegte férjének. - Az istenért, csak nem fogsz megölni, hogy itt találtál és botrányt capni, hogy tönkre tedd a jó hírnevemet? Tagadnom már úgy sem lehet semmit.
- De asszonyom! - szóltam közbe megrökönyödve. - Hiszen én már megmagyaráztam a kedves férjének, miről volt szó. És lássa, esze ágában sincs a heveskedés.
- Hát ami ezt illeti, - szólt a férj - a nyugalmamat igazán kevés dolog bírja megháborítani. De épp azért beszéljünk higgadtan és őszintén egymással. Nekem az a benyomásom, hogy ti titkon vonzódtok egymáshoz. Hát nézzétek, nekem nincs ellene kifogásom és magam is jobb szeretem a sima ügyeket. Esetleg beszélhetünk a válásról. És akkor, Tyákó barátom, semmi akadálya, hogy ...
- De kérlek alássan! - hebegtem. - Csak nem tételezed fel rólam, hogy képes vagyok egy tisztességes asszony erényeire pályázni. Még az esetben is, ha...
- Ha szeretnéd? - fejezte be mondatomat a férj. - hát ez nevetséges. Hisz a válásoknak ma már semmi akadálya. Visszaadhatom kedvesem a szabadságodat, - fordult nejéhez. - Ha Tyákó tetszik neked. Nos?
- Én... én, - rebegte Norelka asszony. - Nem tagadom, ő rokonszenves nekem.
- De uram! - rémültem meg csak most igazán. - Én a feleségét sokkal jobban tisztelem, semhogy magamhoz engednék bármi nemtelen vágyat és szándékot iránta.
- Szóval nem tetszik önnek a feleségem? - vetette közbe a férj. - Még ezek után sem, hogy rokonszenveiről nyilatkozott? Uram! Ez már sértés. Már az én ízlésem ellen is, aki éveket töltöttem vele.
- Bocsásson meg uram! - védtem magam. - Ön is tudja, hogy engem a hivatásom a rekruta kiképzéshez köt a kaszárnyában. Hát hogyan is gondolhatnék arra, hogy idenősüljek, hozzá így, hogy egy nőt elszakítsak a férjétől. Azt már mondottam, hogy nem történt köztünk semmi, ami az ön férji hiúságát bánthatná.
Hanem erre megint Norelka asszony zavarta össze az ügyeket:
- De Tyákó! - szólt. - Minek ez az áltatás? Hisz maga is megvallotta, hogy szeret.
- Én csak, én csak, éppen... dadogtam.
- Igen! - hangsúlyozta Norelka férjének. - Nincs okod felháborodásra. Ő több ízben nyilatkozott nekem, sőt tanúságot tett vonzalmairól. Nem szabad tovább folytatnunk hátad mögött ezt a dicstelen játékot.
Ekkor már szörnyen bűzlött valami nekem ebben a kis kalamajkában. Azért hirtelen összeszedtem magam és határozott hangon így vetettem véget neki:
- Nézzék kérem! - intéztem mindkettőjükhöz. - Én sokkal nagyobb hálával vagyok barátságukért, semhogy a legkisebb disszonanciát is szabadna felidéznem önök között. sajnálom, hogy már ennyire is okot adtam és legjobbnak ítélem, hogy ha ezentúl visszavonulok. Ezt fogom tenni mindjárt ezúttal. Csókolom a karmát nagysás asszonyom. Ajánlom magamat uram!
- de... (Így-úgy-emígy és amúgy...) akartak visszafogni.
Sikertelen.
Egy erélyes szárnysuhintással meglógtam a derék házaspár közeléből. Nem mondom, hogy nem szepegtem kissé s következményektől. A nevelésem sokkal jobban belém edzette a polgári erkölcsök szentségét. Amellett természetemnél fogva és kímélet a főtulajdonságom.
Egyszóval féltem, hogy mégis csak galádul háborúságot zavartam a Narolkó pár közt s haragot, keserűséget, ami vele jár.
Nagyon örültem tehát, hogy másnap a torony körüli kémszemlémen Krax.kri barátommal találkoztam s már előre láttam a képén, hogy mondandója van számomra.
Ennek a Krax-krinak a jellemét talán ebben a szóban tudnám meghatározni, hogy mű-nő-csábász. Boldogabbá tette, ha szerelmi kalandokkal dicsekedhetett vagy csak körül szaglászott, mint maga egy női csók.
- Hallod-e, - kezdte mesélni, - milyen különös mendemonda járja felőled? Valaki kihallgatta a Narolkó párt, amint rólad tárgyaltak és egy mű-tettenérési jelenetet beszéltek meg együtt. Mert az köztudomású, hogy Narolkó már rég válni akar nejétől, de nem volt akinek a nyakába sózza. Téged úgy látszik alkalmas palinak véltek, de nem sült el a kis terv, úgy sejtem.
- Honnan? - kérdeztem.
- Onnan, hogy az imént találkoztam Narolkóékkel és az asszony ostoba parasztnak nevezett a férj pedig kitanult gazfickónak.
Mondhatom, soha olyan jól hízelgés és dicséret nem esett, mint ez a gorombaság.
(Vége köv.)