Nyugat · / · 1925 · / · 1925. 14-15. szám
Zsolt Bélának
Nagy nagy madár ez a bánat
Én nem tudom honnan szállhat
Honnan szállhat, hogy találhat
A szívemre ez a bánat
Sasmadár lesz ez a bánat
Már megvénült, már elfáradt
Vágyakozik meleg tájra
A szívem gyenge dombjára
Ide szokott ereszkedni
Két szárnyával terjeszkedni
Körmeivel belé vájni
Úgy tanítja fájni, fájni
Hol ihattál, hol ehettél
Ilyen mázsás mikor lettél
Elterűlve nyögök halkan
Amíg itt tanyázol rajtam
Se kérlelni, se vadúlni
Nem tudok én szabadúlni
Csak alélva várni, tűrni
Mikor tetszik elrepűlni
Hány fellege volt az égnek
Mind elkísért hozzám téged
Attól támad szerte széjjel
Ilyen hajnaltalan éjjel