Nyugat · / · 1925 · / · 1925. 12-13. szám · / · Figyelő · / · Hatvany Lajos: Ady versek

Hatvany Lajos: Ady versek
Halálba vivő vonatok

Léda a hajón és Léda Párizsba készül az érkező s búcsúzó szerelmes két nagy, vezető motívumának szerepéről Ady szerelmében volt már szó az előbbi előadások [*] folyamán. A háború előtti európai polgár szerelmének éltető eleme - emlékszel-e? - az expressz vonat volt. A párok elválnak, az egyik fél messzi Párizsba siet, a másik meg a magyar pusztáról röpíti ki a sürgönyt, meg a levelet, meg a vágyat, meg a sóhajt.

A vonat azt a szerepet játsza, mint régi szerelmek postagalambja vagy szerelmes követe. De Ady számára a vonat baljóslatú postagalamb lesz, mert rossz járatot kíván a szerelmesét vivő vonatoknak:

Vonatok, melyek hozzá visztek,
Vonatok, melyek tőle hoztok,
Óh, vonatok, járjatok rosszul,
Ha éjszakában száguldoztok.

Messziről intő lámpák fénye,
Hova engem: halálba csaljon
S találkozunk egy szörnyűséges
Halálüvöltő lakodalmon.

Ha a kedves női lény az éjszakai állomások fényei és hangjai között a sötétben eltűnik, akkor a jelzőlámpások sötétből kiijesztő fényeiből, az éjszakai állomások süvöltéseiből egy misztikus, szörnyűséges, halálüvöltő lakodalom elképzelése kél. "Messziről intő lámpák fénye, hova engem..." ing-leng, himbál a befejezetlen, illetve közepén kettétört mondat s vele együtt a két sor, mint lámpák fénye a sötétben. És a sötétbe futó vonatok minden füttye-robaja, ijedelmes kavarodása forog és szédül és lármázik és bömböl és huhog és üvölt a két végsoron keresztül. Nyolc sorban a pályaudvarok mítosza ez.

 

[*] Lásd szerzőnek Ady világa: Szerelem könyve címen megjelent füzeteit.