Nyugat · / · 1925 · / · 1925. 12-13. szám · / · Tersánszky J. Jenő: A csóka
De ha állattársaim lenézése volt az osztályrészem, begyógyították önérzetem sebeit az emberek.
Miska, kicsi gazdám első naptól fogva kordába vett és megkísérelt mindenfélére oktatni.
Csak addig nélkülöztem a társaságát, míg az iskolában volt. Ha hazajött, csak velem foglalkozott, még könyvei helyett is. Sőt különösen a könyvei helyett.
Mikor odaült velük az ablakhoz tanulni, jó szülei meg voltak győződve, hogy a latin auktorok tudományát szippantgatja belőlük a fiuk. Én pedig csak úgy véletlen vagyok ott előtte az ablakpárkányon.
Ehelyett Miska gazdám különböző kunststükköket próbált ki velem. Erőművészeti és akrobata mutatványokat. Tudok-e az ujjára szállni és ott egyensúlyozni magamat? Vagy végigmenni a rajzsínen, meg a háromszögön átugrálni. Megkísérelt papírlapokat hozatni velem, hogy a számtanhoz van-e tehetségem? Vagy képeket mutatott a földrajzból. Sőt a kártyával is próbát tett. Nem is említve az ének és beszéd-értelem gyakorlatokat.
Így tovább. Hosszadalmas volna elmondani és nem kell külön dicsekednem fogékonyságommal.
De ami érdekesebb a dologban, az, hogy papi sarjadék létemre kiderült, hogy a katonai pályára van a legtöbb adományom.
A honvédek ott gyakorlatoztak előttünk az udvaron.
Miska észrevette, hogy amint ott sétálok le s fel az ablakdeszkán, többször megállok és figyelem őket. Őszintén szólva, engem a katonák kabátján csillogó gombok érdekeltek, ami már fajtám szenvedélye. De arról már nem tehettem, hogy mozdulataimról Miska meg ne állapítsa, hogy egyúttal a díszmenetre és szabatos fordulatokra való képességet is úgyszólván készen örököltem.
Ekkor aztán kis gazdám a fejemre katonasipkát s a lábaimra nadrágot készített piros posztóból. Meg kis fapuskát faragott, melyet a jobb szárnyam alá vehettem. És ezzel eljegyzett a hadseregnek.
Megvallhatom, mint a szabad természet akármelyik gyermeke, (mint a rekruták siratják göndör hajukat és korcos gatyájukat.) én is irtóztam az egyenruhától és a diszciplinától. De némi ellenkezés után, kis gazdám iránti hálaérzetből, belementem a mulatságba.
Hamarosan megtanultam vezényszóra a jobbra át, balra át, hátra arc tudományát és a tisztelgésnél jobbra-balra vetni a fejem. Majd a feküdj!-öt és egyebeket. Szóval az egész regruta kiképzés alapelemeit.
Leges-legvégül azonban Miska gazdám egy olyan bámulatos mutatványra tanított meg, amely túlhaladta a reglamát is.
De erről idején.