Nyugat · / · 1925 · / · 1925. 12-13. szám · / · Nagy Zoltán: Hallgatók

Nagy Zoltán: Hallgatók
III.

Idegen néptörzs foglya vagyok én,
Szigetén itt a búnak, szigetén a kétségbeesésnek,
Fogoly vagyok én!
Kifut a hullám a homokos partra, zuhog a tajték sziklák tövében,
Tenger csak, tenger mindenfelé.

Rab vagyok én,
Hajszolt szolgája nyakas uraknak.
Nevemre összerezzenek már
S mint sebzett fából a mézszinü gyanta,
Buggyan szavukra a szomoruságom.
Boldog az a nap, melyen nem vesznek észre,
Ó boldog az óra, melyen nem jut eszükbe, hogy én is vagyok!

Ne add, Uram,hogy legyek hasonlóvá hozzájuk!
Tápláld az én szivem alázatát bő harmatokkal,
Őrizd a szomoru lángot szememnek barna olajmécsesében,
Lobogtasd enyhe szelekkel,
Hogy vesse fényét-árnyát erre-arra a változó világon.
Mert az ő tekintetük mint a jéggé fagyott víz,
Az ő gyönyörük nekem utálatosság
S parázsló szivük vágya elszáll előttem mint a pernye.)
Szólnék hozzájuk, de hol az a szó?
Elrejtőzött az én szivem egy elfelejtett nyelvbe.
Tán még gügyögő gyermek se voltam, hogy már rabságba estem
(Messzi szigetről hozhattak el, kis gyermeket még, szomoru rabnak)
S dajkáló szavait otthagytam az édesanyámnak.

S azokban a szavakban lakik a jóság s csörgedez a szeretet,
Nincs más hajléka az Igazságnak
S két szó között a hallgatás: mint a tó,
Mely tükrözi árnyát a parti füzesnek,
Csendnek tava.

Tünődöm néha, tán eszembe jut:
Hallom a hangját búgó bogárnak,
Fölfigyeltek a rigó szavára,
Suhog a szél és suhog a hullám,
Meghal a szél és meghal a hullám,
Hiába, hiába, hiába!

Csak olykor este,
Ha fáradt tagjaim borzonganak már lehelletén egy közelítő szélnek
Szelén az álomnak, mit messze kertek küldtek
(Gyógyitó balzsam lebeg a szárnyán s jóféle illatok és könnyű szender)
Mikor az ébrenlét magas sziklafokáról leszédülve hullok
Lebegve mint pehely az álom tengerébe
S már mossa tagjaim a könnyű hullám
S dong s dudorász kék mélységek zenéje:
Este villan az emlék, mint suhanó sirály,
Kigyúl az emlék, mint a csillag, lehull az emlék mint a csillag
S álomtól puha ajkam révedt mosollyal s lelkendezve sugja:
Titirí, titirí, tiliahu!