Nyugat · / · 1925 · / · 1925. 10-11. szám · / · Füst Milán: A zongora
(Ugyanaznap délután Gerő üzletében. Néhány vevő van az áruasztaloknál. Gerő maga is kiszolgál.)
Gerő (az egyik vevőhöz): Tessék parancsolni - talán ezt megnézni...
Johanna (rendkívül elegánsan öltözködve bejön): Jó napot... Kérem, beszélni szeretnék...
Gerő (Johannához, szigorúan): Kérem azonnal... Tessék addig ott benn helyet foglalni...
Johanna (hűvösen): Én nem foglalok helyet... Én azonnal beszélni akarok Önnel...
Gerő (az ajkait harapdálja): Ez most lehetetlen... Tessék helyet foglalni...
Johanna: Én nem foglalok helyet... Én Önnek megőrzés végett átadtam november huszonharmadikán délután fél három órakor... minden pénzemet, hat millió koronát... (Sírás fojtogatja): és azt, azt Ön elsikkasztotta... (Zokogva borul az áruasztalra.)
A vevők (meglepve nézik.)
Gerő (végtelen udvariassággal): Kérem uraságtokat... Én most nem tudnám Önöket kellőképp kiszolgálni... miután így megrágalmaztak...
Johanna (sírásából felkiált): Ez nem rágalom! - Ön csaló! Tolvaj! Segítség! (Újra leborul és zokog.)
A vevők (fejcsóválva köréje gyűlnek.)
Johanna (zokog): És nekem senkim nincs ezen a világon, aki pártomra állana... Aki megvédene... Senkim a világon...
Első vevő: De hát miről van szó?... Talán szép nyugodtan is el lehetne intézni...
Gerő (kérlelve): Kérem szépen, Uraim - talán egy más alkalommal lehetne szerencsém... most, tetszik látni, lehetetlen a helyzet... de ha máskor megtisztelnének... (Hosszabb szünet. - Kinézi őket az üzletből. Néhány vevő távozik.)
Második vevő: Nyugodjék meg, Asszonyom...
Gerő (a második vevőhöz - hidegen): Maga csak hagyja őt békében - majd én ellátom a baját... (Szembe néz vele.)
Második vevő (gúnyosan mosolyogva néz reá): Ön, úgy látszik, nem szereti a tanúkat manipulációi közben...
Gerő (kiugrik az áruasztal mögül és megfogja a nyakánál): Hogy mondta ezt maga? (A segédek egy szempillantás alatt köréje gyűlnek.)
Második vevő: No-no - mit akar maga? - Rögtön rendőrt hívok...
Gerő (a fülébe harsog): Érettségizett ember vagyok és vívóbajnok... Bármikor rendelkezésére állok... És most kimenni!... (Kilódítja az ajtón.)
A segédek (hahotáznak.)
Első segéd: Testvér - ez aztán röpült.
Második segéd: Egy vevő, aki röpül! - Tyűh, de boldog vagyok...
Gerő: Menjenek a raktárba... (A segédek eltűnnek. Gerő egy ideig fel-le jár, majd lezárja az üzletajtót. - Szünet.) Hát hogy is vagyunk mi avval? Mit sikkasztottam én el magától?...
Johanna (aki eddig csendesen sírt): Még kérdezed? - Minden pénzemet, amim csak volt... Amit olyan nehezen szereztem össze magamnak... Ilyen az én boldogtalan életem...
Gerő (csendesen): Nézze, én nem tudom, mi van magukkal. Maga egy év óta szekíroz engem... Mióta az ura azt a kis szívességet tette nekem... Mit akar tőlem? Ki vele!
Johanna (erősebben sír): Mert te egy gazember vagy... és ezt most megmondom neked!... Tudod, hogy az én uram milyen ember... De nem volt szíved... És megmondtad neki ezt a zongorát... (Kétségbeesve.) És most már semmi sem lesz belőle...
Gerő: Mi van avval a pénzzel - arról beszéljen. Adott maga pénzt vagy nem?
Johanna (felugrik, a szemei villognak): Hogyne adtam volna? Még tagadod?
Gerő: Mondja, ébren van maga? - Hát nem maga volt itt tegnapelőtt kölcsönkérni hat milliót?... Erre feleljen!
Johanna: Persze, mikor letagadtad az én kis pénzemet! - Valahogy csak vissza kell szerezni... - Az ilyen csirkefogó szépfiúk - ismerlek én! Hozzá vagy te ahhoz szokva, hogy pénzt kapjál, tudom. - De nem egy ilyen szegény nyomorulttól, mint én... (Keservesen zokog.)
Gerő (sápadtan): Nézze, megmutatom magának a könyveimet... És nagyon kérem, ne ejtsen engem kétségbe... Maga talán álmodik, vagy nem tudom, mi lelte... (Elővesz egy üzleti könyvet.) Nézzen kérem ide... Nem gazemberekkel van dolga...
Johanna: De az vagy... Igenis, az vagy... ezt vedd most tudomásul... A selymekkel is hogy megcsaltál...
Gerő: Amit ingyen adtam magának?
Johanna: Igen, igen - a rongyát... Ami már másnak - a feleségének nem kell... Persze... És én még szépen megköszönjem... Csaló, tolvaj! - (Ki akarja kezéből tépni a könyvet.) Nem még azt is mondtad, hogy minek hozok neked annyi tízezerkoronást?
Gerő (meglepve): Hogy volt ez? - Várjon csak egy kicsit... (Ámulatában egészen elernyed.)
Johanna: Várjak? - Nem várok! (Kitépi a kezéből a könyvet és odavágja a telefonhoz. A telefon csörömpölve lehull.)
Gerő (nagyon sápadtan, nagyon nyugodtan): De most aztán elég! - Kimenni! (Kitárja az üzletajtót. Remeg az izgalomtól.) Mars ki, perszóna - egy-kettő!
Johanna: Oh - lakolsz te még ezért, ne félj! (A szemébe néz és kimegy. Kintről kétségbeesett kiáltása hallik.) Kihez menjek én most segítségért?
Gerő (felveszi a könyvet és a telefont a földről. - Felüti a könyvet és lapozni kezdi. - Kiált): Weiss úr!
Első segéd (megjelenik): Tessék parancsolni...
Gerő (lapoz - tűnődve): November huszonhárom. (Szünet.) Mondja, Weiss úr, maguk nem vettek át ettől a nőtől valami pénzt? - Mondja, talán a feleségem?...
Első segéd (bizalmasan mosolyog): Egy éve lesz, hogy nem jön le a Nagyságos Asszony...
Gerő: Az igaz. - De valaminek csak kell lenni a dologban... Csak nem áll ide egy ekkora hazugsággal? Vagy megőrült? - De viszont valami rémlik is nekem most már... Valami ezekről a tízezresekről...
Első segéd (mosolyog): Hiszen kölcsön kért tegnapelőtt...
Gerő: Maga hallotta? (A könyv fölé hajlik.)
Első segéd (mosolyog): Éppen ki akartam jönni a raktárból...
Gerő: Hát ez még szerencse... (Ráüt a könyvre.) November huszonhárom... Hisz ez nem is az én írásom... Persze! - A sógorom. - Én nem is voltam Pesten, hiszen Bécsben voltam! (Vidáman.) Látja, milyen szerencse! - (Megint aggodalmasan.) De talán a nővérem? - És mi lesz, ha most telikürtöli a családot? (Szünet. - Becsapja a könyvet.) - Megyek a sógoromhoz, hátha ő tud valamit... (Veszi a kabátját és kalapját.) És vigyázzanak mindenre! (Kimegy.)
Első segéd (szájába veszi két ujját és füttyent.)
Második segéd (bedugja fejét): Mit akar, maga rigó?
Első segéd: Mit? Ezt csinálja meg, ha tudja... (Az áruasztalra felhúzódzkodik és zászlót csinál.)
Második segéd: Az is valami? Nono. Majd mindjárt lát valamit. - Idenézzen! (Dzsiggelni kezd. - Szünet.)
Függöny