Nyugat · / · 1925 · / · 1925. 10-11. szám · / · Füst Milán: A zongora
(Másnap délelőtt Gerő üzletében. Gerő és Mühlstadt, valamint a segédek.)
Gerő: Ilyenkor délelőtt? Egy vevőt nem látok!... Már igazán nem tudom, mit csináljak! - De mért néz rám olyan furcsán? - Mi van magával?
Mühlstadt (dörmög): Hogy mi van velem? - Én nagyon jól tudom, hogy mi van velem!
Gerő: Minek iszik annyit? Nem megígérte, hogy abbahagyja? (Int a segédeknek, azok kivonulnak. - Szünet.) De milyen kis ravasz maga... Bejön, hogy fáj a gyomra - megy a tőzsdére -, adjak egy kis gyomorerősítőt... Hát nem nekiesik és kiissza a fél üveget?...
Mühlsadt (ellenségesen): Kérem, megfizethetem, amit fogyasztottam...
Gerő: Nézze, nem arról van szó...
Mühlstadt (furcsa szemeket mereszt rá): Akkor mit tartsz nekem prédikációkat?
Gerő: Én nem tartok prédikációt... Eszemben sincs... De maga elhanyagolja az üzletét... És sok is már magának ez a szesz... (Kis szünet.) - Mondja, mért mereszti úgy rám a szemét? Haragszik valamiért?
Mühlstadt (dörmög): Szép kis rokonok! (Hirtelen elönti a düh. - Kiáltva.) Az én nővérem sosem volt ilyen! - És te szégyellheted magad! Mert gyalázatos vagy!
Gerő: Mi baja van magának? Beteg?
Mühlstadt: Rögtön ideadod azt a pénzt, vagy feljelentelek! Megértetted? (Magánkívül.) Megyek a rendőrségre, vedd tudomásul... (Felugrik, indul.) Most az egyszer emberedre találtál...
Gerő (békítően): Látja, Arthúr bácsi - ezért mondom én magának, hogy ne igyon annyit... Pláne éhgyomorra!...
Mühlstadt (majdnem sírva): És az én szegény apró árváim - már látom őket itt a sok farkas között... Mert farkasok vagytok ti, nem rokonok... - Egytől-egyig...
Gerő (nagyon komolyan): A jó Isten áldja meg - mondja meg legalább, hogy miről beszél!
Mühlstadt: Csak tettesd magad! Most nem asszonnyal beszélsz! (A mellére csap.) Velem beszélsz!... Ezt érdemeltem én tőled... amiért megsegítettelek?
Gerő (szelíden): Nézze, ne beszéljen velem így... Mert abból valami nagy baj lesz...
Mühlstadt (remeg az indulattól): Ide nézz!... Én ma egész éjjel nem aludtam a dühtől... Súlyos beteg vagyok... Ide nézz, reszketek... (Remegő kezeit mutatja.)
Gerő (szelíden): Arthúr bácsi - beszéljünk egymással szép nyugodtan... Üljön maga itt le - és mondja meg, hogy mi baja van velem. Úgy, ahogy az okos emberek között szokás...
Mühlstadt: Úgy látszik, nagyon is okos akarnál te lenni...
Gerő: Jó - mondjuk... - Üljön le itt szépen... (Le akarja ültetni.)
Mühlstadt (rákiált): Te ne nyúlj hozzám! (Szünet. - Leül. - Zordonul.) A Hanni tegnap este a vacsoránál mindent megvallott nekem! - Ő a múlt év november huszonharmadikán (hangsúlyozva) délután fél három órakor lehozott ide neked az üzletedbe hat millió koronát megőrzés végett... Igaz ez?
Gerő (ámulva): Mit mond maga?
Mühlstadt (szavába vág): Keservesen összespórolt pénzét... (Metsző gúnnyal.), hogy mint jó rokon - őrizd azt meg neki és gyümölcsöztesd... - És mi lett a vége? Amit előre megmondhattam volna neki - ha ő veled kezd valamit...
Gerő: Én kérem, ebből egy betűt nem értek...
Mühlstadt (szavába vág): - Ez az asszony sírt... Odaborult az asztalra és zokogott nekem, hogy meg akarod csalni, ki akarod rabolni... (Feláll, a lábai remegnek.)
Gerő: Nézze, ne beszéljen ilyen vadakat...
Mühlstadt: Ő könyörgött neked... hogy ő nem akarja elkölteni ezt a kis pénzt... És hogy te majd akkor se add oda neki, ha majd kéri - nehogy elherdálhassa... És te most talán viccelsz, vagy egész megőrültél? - Itt vannak ezek a szegény kis gyerekek... Egy rongy rajtuk minden... És még le is tagadod?... Azt hazudod, hogy semmi! - te nem tudsz a dologról? (Izgalmában megtántorodik.)
Gerő (hirtelen szégyenlősen elmosolyodik. - Fel-le jár. Szünet után): Hát tudja - furcsa egy história ez!
Mühlstadt: Hát nem gazember az egész világ? - Nem mondom? - Ugye, mondom! No de jól van! Minden nagyon jól van... Szóval nem tudsz a pénzről?... Sose hallottál róla?...
Gerő: Dehogynem... (Fel-le jár. Szünet.) - Nem kell mindjárt úgy kétségbeesni... Én csak tréfáltam a maga feleségével...
Mühlstadt: Köszönöm az ilyen tréfát... - Neked semmi tréfálni valód az én feleségemmel... Az a te nagynénéd...
Gerő (feléje hajlik - bizalmasan): Jövő héten megkapja... Nem volt pénz - nehezek a viszonyok... És nem kell itt mindjárt ilyen robajt csinálni...
Mühlstadt: Tudtam én, hogy mindjárt nem leszel te olyan nagy legény... - No és a kosztpénz? - Nyolc hónapja van nálad a hatmillió...
Gerő (tétován): Hát - ami a kosztpénzt illeti... (Kitör.) Ilyet még nem láttam...
Mühlstadt: Ezen te még gondolkozol? Látod, ez az, ami rátok hasonlít! - Akárhova adom be a pénzemet - nem jár az nekem?...
Gerő (elszánja magát): Jó - majd eligazítom a feleségével...
Mühlstadt: Nincs semmi eligazítani való... Fizetni kell... És erről most már váltót kérek... Egész másképp fogunk mi beszélgetni egymással...
Gerő: Arthur bácsi... hallgasson ide...
Mühlstadt: Itt nincs mit beszélni... Tessék a váltót kiállítani...
Gerő: Én egyszerre nem tudok ekkora összeget nélkülözni...
Mühlstadt: Nélkülözni mondod? - Felvenni azt tudod?... Ilyen volt a te anyád? Ezt tanultátok otthon? Vedd a tollad és írd... Bon nyolc millióról...
Gerő: Egyszerre teljesen lehetetlen...
Mühlstadt: Szóval kéred, legyek oly szíves megengedni, hogy két részletben fizethess... Jó. Beleegyezem. Tessék írni. Bon négy millióról... (Szünet.)
Gerő (elszánja magát): Nem írom.
Mühlstadt (magánkívül): Te nem írod? Jó. - Feljelentlek! - Majd megíratom én veled... Légy egész nyugodt. Csirkefogója.
Gerő: Én itt magát már jó ideje hallgatom...
Mühlstadt (ugyanúgy): Még fenyegetsz? - Te, én agyonütlek...
Gerő (túlkiabálja): A maga felesége tegnap itt volt kölcsönkérni hat milliót egy zongorára...
Mühlstadt (megüti a fülét a szó): Mit beszélsz itt zongoráról?
Gerő: Ő egy zongorát akar venni... És én meg is ígértem neki ezt a szívességet a jövő hétre...
Mühlstadt (elképedve): Már megint ez a zongora? Megbolondultatok? Minek neki egy zongora?
Gerő: Azt beszélje meg vele. - Én rendelkezésére akartam állani - ő pedig beadott magának valamit. Én pedig nem akartam hazugságban hagyni - az Annuskát! De kosztpénzt is... az egy kicsit sok volna... Nem gondolja?
Mühlstadt (sápadtan): Én kivágom azt a zongorát az ablakon... azt ti még nem tudjátok. (Szünet.) De igazat beszélsz te itt?
Gerő: Beszélje csak meg a feleségével... Mert nekem elég ebből ennyi...
Mühlstadt: Te itt ne játszadozzál énvelem is... És vigyázz! Mert ez a dolog életre-halálra megy, vedd tudomásul!... Én felmegyek anyádhoz és olyan botrány lesz ebből, amilyen még nem volt...
Gerő: Mondja meg a feleségének, hogy a jövő héten - remélem, rendelkezésére állhatok...
Mühlstadt (magánkívül): Zongora kell neki? No majd én segítek a baján! Ajánlom magamat! (Kiszalad. - Szünet.)
Függöny