Nyugat · / · 1925 · / · 1925. 10-11. szám · / · Tersánszky J: Jenő: A csóka
Akkor már javában folyt az egész csókanépnél a fiatal csókák nevelése, a családi körön kívül is.
Természetesen az iskola nálunk is nyilvános. És ahogy minden tisztességes társadalomban dívik, rendszeres elméleti és gyakorlati oktatásban részesültünk.
A hit- és erkölcstan alapelemeiből maga püspökünk adott részletes oktatásokat. Vallásunkat körülbelül a következőkben ismertette velünk:
- A világ felett - szólott - négy Isten uralkodik. Ezek természetesen megmérhetetlen nagy csókák, akiknek a feje búbja a napot érinti, kiterjesztett szárnyuk egyik égaljtól a másikig ér, amint egymás nyomában szállnak és a farkuk a földet súrolja... Három közülök jó Isten, egy pedig gonosz... Az első, a Zöld-isten. Ennek a szeme mosolygó és a tollai zöldek. Mikor ő röpül végig a világon, a szárnyai nyomán a szellő olyan, mint a cirógatás. A fák levelei az ő friss pelyheiből lesznek, amiket elhullat. Ő az ifjúság és a szerelem kedves istene. Ő segíti a csókákat párjuk megválasztásában és ő adja szívükbe az édes gerjedelmeket... A második Isten a Sárga-isten. Mikor elérkezik, a szeme izzik és a lehelete egyre forróbb, úgyhogy ellankasztja a dévajságot és tartós szenvedélyt ad helyébe. Ő a csókacsaládok istene. Ő ad egészséges tojásokat a csóka házastársaknak és belőlük erős fiakat. Szintén ő segíti őket abban, hogy felcseperedjenek. Ő érlel meg mindent, miként a szándékból válik a tett... A harmadik Isten a Tarka-isten. Jövetelekor hupipiros és sárga és kék leveleket hullat az erdő lombja közé és így tékozol minden másban, mert ő a legbőkezűbb isten. Mikor felettünk van, nincs olyan élhetetlen szerzete a világnak, aki torkig ne lakhatná magát gyümölcsből. Ám a távozása felé a Tarka-isten szárnyai már hűvös és nedves szeleket kavarnak és a tekintete sokszor borús. Azért még ez elviselhető... Hanem aki utána röpül, a negyedik Isten, a Fehér-isten, az vén, mogorva, kegyetlen és gyilkos isten. Olyan öreg, hogy csupa fehér minden tolla. És mikor hullani kezd, oly sűrűn hullik, hogy mindent belep és oly kemény kéreg támad a vizeken és a föld felszínén, hogy egy kortyot és egy fia kukacot nem lehet alóla kicsípni. A finom dögpecsenye is olyanná gémberedik, mint a csont, hogy beletörik a csókacsőr. A Fehér-isten gyűlöli a csókákat, gyűlöl mindenkit és akkor bizony keserves napokat él minden teremtett lélek. Szárnycsapásaival viharokat indít, amiktől, ha éhes, vagy nem elég erős csóka valaki, megdermed a fészkén is. Pedig hát a mindennapi betevő falatért épp akkor kockáztatni kell bizony minden csókának az életét, nemcsak az országutakon, de be kell merészkedniök néha az emberek vészes városaiba is...
Ez volt a hittani tételek foglalatja, amiket be kellett magolnunk kívülről a püspök szája után.
Ezeken felül természetesen gyakorlati oktatásokat is kaptunk tőle a jó erkölcsökről, az önzetlenségről, felebaráti szeretetről s általában az összes erényekről.