Nyugat · / · 1925 · / · 1925. 8-9. szám
Ellenség vagy
ha diadalmas ragyogásoddal
átléped e szegényes háznak küszöbét
ha megcsörrented mennyei ékeségednek kössöntyűit előttem
s királyi kezeid kinyújtod vértelen kezeim felé.
Ha gondok barázdálta homlokom hűs újjaiddal érinted
és belélegzed elfojtott zokogásom édes melegét.
Ha megmutogatod kincsekkel roskadó palotáid
és elcsigázott testemen foldott rongyaimat
ha megmutogatod arannyal vert igazságaid
és a halálnak nyugalmat adó magányosságával kecsegtetsz.
Ellenség vagy akkor
mint a tűz, a víz, a fellegeket sodró szél
mert le akarod szakítani ölelő két karom az ő vállaikról
és más mosoly virágába akarod temetni
rájuk tapadó két szemem.