Nyugat · / · 1925 · / · 1925. 7. szám · / · Kosztolányi Dezső: Mutató Shakespeare "Téli regé"-jéből

Kosztolányi Dezső: Mutató Shakespeare "Téli regé"-jéből
(I. felvonás, II. jelenet. Díszterem ugyanott. Leontes, Hermione, Mamillius, Polixenes, Camillo meg a kíséret bejön.)

Polixenes:
 
Kilencszer látta a vizes planétát
Változni a pásztor, mióta trónunk
Nem érzi terhünk: elrebegni hálánk
Idő is ennyi kell, atyám fia,
De akkor is örök adóstokul
Mennénk tovább: hát mint az az öreg-szám,
Mely sokszoroz, hadd sokszorozzam én is
E Köszönöm-mel itt, ezerszeresen,
A többit is.

Leontes:
 
Sosem köszönd még,
Köszönj, ha mégysz.

Polixenes:
 
Holnap megyek, Királyom.
A félelem bánt, hogy mi van, mi készül,
Míg messze jártam s nem süvölt-e otthon
Vadul a szél, hogy fölkiáltsak aztán:
"Ezt vártam épen": és külömben is
Terhedre váltunk.

Leontes:
 
Bírjuk ezt a terhet,
Atyám fia.

Polixenes:
 
De nem maradhatok már.

Leontes:
 
No, egy hetet.

Polixenes:
 
Holnapra menni kell.

Leontes:
 
Hát jó, legyen, felezzük az időt meg,
S egy szót se szólj.

Polixenes:
 
Uram, Király, ne unszolj,
Nincs egy nyelv a földön, egy sem a világon,
Mely így hat én rám: s hatna mostan is,
Ha kellenék neked, bár kellene,
Hogy megtagadjam ezt. De visszaránt már
Országom dolga: így tehát ha itt fogsz
Ostor nekem kegyed; a maradásom
Súly és kölönc neked: ezért rokon,
Isten veled.

Leontes:
 
Királynénk néma? Szólj - te!

Hermione:
 
Én nem kívántam szólni, amíg esküt
Nem tesz, hogy elmegy. Ám Uram, te lanyhán
Ostromlod őt. Mondd, hogy Bohémiában
Nincs semmi baj, hogy tegnap érkezett
Erről a hír: - hát mondj neki ilyesmit
S kiverted a sácnból.

Leontes:
 
Helyes beszéd.

Hermione:
 
Vagy mondja, hogy fiát akarja látni,
Ez már nyomasztóbb, mondja és mehet,
De esküvel fogadja és szaladhat,
Mi majd guzsallyal pöndörítjük őt ki. -
Király, szabad-e kérni hát te tőled
Még egy hetet? Ha majd Bohémiába
Megy az uram, egy hóval is tovább
Időzhet ott, amint a teve volt:
pedig egy óra-peccenésnyivel sem
Szeretlek én, Leontesem, kevésbé
Mint hitves a férjét. Maradsz-e hát?

Polixenes:
 
Nem.

Hermione:
 
Ugyan, maradj!

Polixenes:
 
De nem tudok. Valóban...

Hermione:
 
Valóban!
Lustán fogadkozol e semmi szóval:
De bár leesküdd a napot az égről,
Azt mondom én: "Ne menj, Király." Valóban,
Ne menj: a nő száján e szó: Valóban
Pont annyi, mint a férfién. No mégysz még?
Hát arra kényszerítsz, hogy a rabom légy
S ne a vendégem? Akkor elmenőben
Majd csak fizetsz és nem köszönsz. Felelj hát!
Rab, vagy vendég? Mert csúf Valóban-odra
Egyik leszel!

Polixenes:
 
A vendéged leszek.
Megsértenélek, hogy rabul tekints
S ez fájna nékem is, amint te néked
A büntetés.

Hermione:
 
Vendégelőd leszek hát,
Nem tömlöc-őröd. Most pedig mesélj te:
Dévajkodott ifjuságtokba férjem?
Mert víg fiuk lehettetek.

Polixenes:
 
Azok,
Két kislegény, ki hátra sose nézett
S azt vélte, hogy a holnap, mint a ma.
Örök-gyerek.

Hermione:
 
De, persze, az uram volt
Közöttetek a huncutabb?

Polixenes:
 
Mint két iker-bárány, mely a napon
Egymásra béget: épugy hancuroztunk,
Ártatlanul, nem tudta egyikünk sem,
Mi a gonoszság praktitkája és
Eszünkbe sem jutott. Ha élhetünk így
És gyönge lelkünk nem kapatja rosszra
A lüktetőbb vér, bátran azt feleljük
Az égnek egykor: "semmi bűn se nyom",
Csupán az eredendő.

Hermione:
 
E szerint
Azóta estetek meg?

Polixenes:
 
Ó nemes hölgy!
Azóta sok kísértés környezett ám:
Mert zöldkorunkba nőm piciny leány volt
S becses-magad se látta még meg akkor
A pajtikám.

Hermione:
 
Irgalmas ég, ne hagyj el!
Ha így haladsz végtére ránk sütöd,
Hogy nőd meg én az ördög: ámde folytasd,
Mi álljuk azt, hogy bűnre csábitottunk -
Ha ti velünk vétkeztetek először
S később is - és sosem botoltatok -
Más asszonyokkal.

Leontes:
 
Engedett-e hát már?

Hermione:
 
Marad.

Leontes:
 
Én kértem az előbb, de nem maradt.
Lásd, Hermioném, még sosem beszéltél
Ily édesen.

Hermione:
 
Sosem?

Leontes:
 
Sosem. Csak egyszer.

Hermione:
 
Mit! Kétszer is? Mi az, ami előbb volt?
Szólj; mint baromfit tömj dicséretekkel,
Hizlalj: ha szótlanul hal el a jótett
Ezret megöl, mely még nyomába jönne.
Dicséret a díjunk; s egy enyhe csókod
Száz ölre hajthat engem, ámde a
Sarkantyu csak egy rőfre. Nos, beszélj hát:
Utóbbi jótettem, hogy a barátod
Itt tartom? S az első? A nénje ennek?
Mondd - Jót műveltem akkor is - ugye?
Dehát mikor beszéltem édesen még?
Szólj és ne várass.

Leontes:
 
Akkor, amikor -
Három sanyargó, lassu hó után -
Fehér kezedbe csattintottam a
Szerelmemet s te igy szóltál: "Örökre
Tiéd vagyok."

Hermione:
 
Ó, Jót műveltem akkor.
Kétszer beszéltem hát ily édesen:
Hogy férjemet itt fogtam én - örökre
S barátodat - pár napra.
Leontes (Félre): Áj, de forró!
Barátságot keverni - vért kavarni,
A tremor cordis ez: szívem kalimpál;
Nem örömébe - nem! Az ily szivesség
Orcája nyilt lehet s - elösmerem -
Nagylelküséget, jóságot mutathat
S jól illik annak is, ki mímeli;
De ezt a kéz-fogást, újj-csipdelést -
Mint most teszik - ezt a tükör-mosolyt, -
Ezt a halódó-őzike-sóhajt -
Jaj, e szivességet nem bírja el -
A szívem - s homlokom. - Mamillius,
Az én fiam vagy?

Mamillius:
 
Bizisten!

Leontes:
 
Az vagy, kölyök. Hű, piszkos a kis-orrod?
Mondják a képmásom. No Had-nagy úr, gyer -
Mindig csinos légy - vagy ne Had-nagy úr, ne! -
Légy tiszta, mert a szarvas ökröt is
Csinos-nak hívják. - Egyre ott bibirkál,
Cimbalmoz a kezén! - No, drága borjam,
Borjam vagy-e?

Mamillius:
 
Hát az vagyok, apám.

Leontes:
 
Kis homlokán nincs ily göcs és dudor,
Máskép reám hasonlit: azt beszélik,
Mint két tojás - : az asszonyok, akik
Mindent kotyognak: és ha csalfa is mind
Mint cafra kelme, mint a szél, a víz,
Vagy kocka, - mit csaló kiván, ki nem tud
Határt övé s enyém közt - szentül áll,
Hogy rám üt e fiú. No gyer, kis apród,
Nyisd rám azúr-szemed: édes gazember!
Te gyöngy! te rongy! Mit megteszi anyuskád? -
Ó Képzelés, szivem tövét döföd:
Azt kép-ezed te, ami képtelen,
Álmokban élsz; - de hát hogy is lehet? -
Azzal feleskedsz, ami Semmi csak,
Párzol a Nincs-csel: így való lehet hát,
Hogy elvegyülsz a Van-nal; s ezt teszed most,
De mennyire, hisz látva-látom itt
És ez keményíti az agyvelőm -
S a homlokom.

Polixenes:
 
Mi bántja a Királyt?

Hermione:
 
Egy kissé nyugtalan.

Polixenes:
 
Atyám fia,
Hogy vagy? Mi lelt? Beszélj.

Hermione:
 
Uram, olyan vagy
Minthogyha gond ülné a homlokod,
Ma a bajod, szólj?

Leontes:
 
Semmi, hogyha mondom, -
Ni, mint kitárja néha gyöngeségét
A Természet, hogy gunyolódjanak
Rideg szivek! - Fiam vonásain
Elandalodva huszonhárom évre
Szédültem vissza s láttam önmagam: -
Pendelybe, zöld zekébe, tőrömet
Szorítva - tokjában! - hogy meg ne szúrjon
A cifra és mint annyiszor ne ártson: -
Milyen hasonló voltam e csipiszhez,
E tökmaghoz. - Ha pénz helyett babot
Adnék, öcsém, mi lenne?

Mamillius:
 
Hát szorulnál.

Leontes:
 
Tyűhaj! No nagyra nőjj! Atyám fia,
Mondd, úgy imádod a fiad te is,
Mint ezt mi?

Polixenes:
 
Otthon ő a mindenem:
Játékom és vigaságom, a dolgom,
Kebelbarátom, majd az ellenem;
Tányérnyalóm, hopmesterem, vitézem:
A júliusi nap is kurta véle;
S pajkos csinyével megkurálja vérem,
Mit vastagít a gond.

Leontes:
 
Ez tisztje ennek.
A csöpp kis úrnak is: gyerünk fiacskám,
Ti csak beszéljétek meg. Hermione,
Hogy mint szeretsz, barátomon mutasd meg,
Olcsó legyen most itt, mi drága máskor:
Utánad és e kis zsivány után
Övé szívem.

Hermione:
 
Ha bennünket keressz,
A kertbe mentünk: lenn a kertbe várjunk?

Leontes:
 
Amint akartok: majd csak megtalállak
Az ég alatt. (Félre.) Horgászom én reátok.
S nem láttok engemet, se a zsinórom.
No, pedzed-e?
Hápog s reája tátogatja száját:
És úgy karol belé, mint az az asszony,
Ki az urától bátor.

(Polixenes, Hermione meg a kíséret el.)

Máris elment!
Térdig szutyok! Szarv! Itt! Fülem körül! Szarv!
Menj, játssz, fiam. Anyuska játszik s én is,
Oly rút komédiát, hogy majd a sírba
Fütyülnek engem s pisszegés, röhej lesz
Lélekharangom. Játssz, fiam. Hiszen
Mindenha csalták urukat a nők;
Megannyi férj karolja hitvesét -
Most, míg beszélek - nem alítva, hogy
Míg messze járt, a nője megnyitotta
Halas-tavát s szomszéd uram halászta,
Vigyori úr: vigasz tehát az is,
Hogy másnak is úgy tárva kapuja,
Mint az enyém. Ha minden céda férje
Kétségbeesne, minden tizedik férj
Akassza föl magát. Nincs patikája.
Lator planéta elkeríti nőink,
Amerre fénylik és uralja ezt
Kelet, Nyugot, Észak, Dél: ennyi biztos,
Nincs zár hasukra. Így van ez, bizony.
Az ellenünket ki s béengedik
Szőröstől és bőröstől. Áj de sok férj
Ily nyavalyás s nem érzi. Mit, fiacskám?

Mamillius:
 
Te rád hasonlítok.

Leontes:
 
No lásd, szerencse.
Te vagy, Camillo?

Camillo:
 
Föséges Úr.

Leontes:
 
Menj, játssz, Mamillius, derék fiú vagy.
(Mamillius el.)
Camillo, itt maradt a nagy Király.

Camillo:
 
Nagyon nehéz volt őt lehorgonyozni:
Horgonyt vetettél s meg nem állt.

Leontes:
 
Te láttad?

Leontes:
 
Akárhogy is biztattad őt, szabódott,
Hogy mennyi dolga várja.

Leontes:
 
Észrevetted?
(Félre.) Ni, már figyelnek, sugdolóznak is:
"Leontes így-úgy." Ennyire jutottunk
S csak most tudom meg. - És mikor maradt itt?

Camillo:
 
Hát, hogy beszélt neki a jó Királyné.

Leontes:
 
Igen "Királyné" s "jó" megengedem
De nincsen így, ha így van. És szemet szúrt
Ez másnak is, ki nem ilyen agyas?
Mert koponyád mindent magába szürcsöl,
Nem mint a tuskók, úgye csak ily elme,
Pár fönti fő érthette s a fajankó
Nem látta meg e miskulanciát?

Camillo:
 
Mily miskulanciát? Mindenki tudja,
Hogy itt maradt. -

Leontes:
 
Ahá.

Camillo:
 
Hogy itt maradt.

Leontes:
 
Ahá, de mért?

Camillo:
 
Fölségedért s azért, hogy a Királyné
Kedvét betöltse.

Leontes:
 
Betöltse, ah betöltse!
És a Királyné kedvét? Ah betöltse!
Hát ez elég.

- - - - - - - - - - - - - - - - -

Leontes:
 
Nem láttad é, Camillo? -
Láttad! - külömben ez a pápaszem
Oly durva rajtad, mint férji szarv -
S hallottad-é? - hisz ily tudott dologra
Zörög a pletyka - s észbe vetted-é? -
Mert esztelen, ki ezt se vette észre! -
Hogy asszonyom dibdáb? Ha ezt bevallod -
S ha nem teszed: orcátlanul hazudj:
Hogy nincs szemed, füled és esztelen vagy! -
Mondd, hogy a nőm majálisi papir-ló
És ronda kurva, aki ágyba fekszik
A kéz-fogó előtt: mondd ezt s okold meg.

Camillo:
 
Csáválja más csak így a szent Királynét,
Nem állok ott, hanem reája rontok
S megbosszulom: hát vesszek el: de te
Méltatlanabbat még sosem beszéltél,
Oly csúnya bűn kimondani ilyent, mint
Megtenni.

Leontes:
 
Úgy, - hát sugdolózni semmi?
Orcájuk egybe-tenni? s orrukat?
Szájába nyalni nyelvvel? a kacajt
Sóhajba ölni? - mind derék bizonyság
A hitszegésre; - nyomigálni lábát?
Sarokba bújni? azt kivánni; hogy dél,
Éj, óra, perc fusson? hályog vakítson
Minden szemet s ők lássanak tovább is
Vétkezni, láttatlanba? semmi ez?
Hát akkor a Föld s minden rajta semmi,
Az ég födője semmi s a Cseh semmi,
Nőm semmi szintén; s e sok semmi semmi, -
Ha semmi ez!

- - - - - - - - - - - - - - - - - - -