Nyugat · / · 1925 · / · 1925. 5-6. szám · / · Buday Dezső: Jókai lelke

Buday Dezső: Jókai lelke [+]
Jókai, a szociális álmodozó

a maga nagyszerű emberszerető szívével kigondolt egy külön szocializmust, az arisztokrata-szocializmust. Adorján Manasszé Torockója, Berend Iván Bondavára és Tatrangi Dávid Otthon állama ilyen szociális telepek, ahol mindenkinek jó módja van, mindenki boldog, de mindenki dolgozik. Ezeket a kis államokat a három nagyszerű hős arisztokratikus alapon, szinte diktátori hatalommal kormányozza. Látszik, hogy minden ezeknek a nagyszerű főknek az akaratától függ, akik übermenschek a szó valódi értelmében és hallatlan presztízsükkel fanatizálják népeiket.

A komáromi úricsalád puritán, de nyárspolgárias levegőjében nevelkedett Jókai csak úgy tudta elképzelni az államot, ha azt egy ember dirigálja. Az az egy ember természetesen jó ember, és mindenekfelett okos és mindenkinek a javát akarja.

Még a Jövő század regényében sem demokratikus a Jókai államrajza: itt az orosz demokrácia bukását csinálja meg Sasza asszony szeszélyeiben és a monarchiát dicsőíti II. Árpádnak körültekintő és minden érdeket összeegyeztető politikájában.

De a Jövő század regényében egy másik nagy Jókait látunk: a pacifista Jókait. Szinte látnoki erővel és látnoki részletességgel rajzolja meg a világháborút. Még a gorlicei áttörést is megtaláljuk az ő nagyszerű próféciájában és annál inkább megtaláljuk a háború technikai borzalmainak a megjövendölését. A lényeget: a német és az angol imperializmus halálküzdelmét természetesen nem jósolhatta meg. Jellemző, hogy tévedett a résztvevő hadseregek lélekszámában és nem tudta, milyen nagy lesz a jövő Európája. De tévedett a pénzben is. A pénz iránt semmi fogékonysággal nem bíró naiv Jókai akkora összeget emleget hadisarc gyanánt, amekkora a háborúnak talán egyheti kiadása volt.

Örökké szép marad Jókai pacifista programjában a Jövő század regényének második kötete, amelyet érdemes volna a világ összes nyelveire lefordítani és nem mint utópisztikus regényt, hanem mint pacifista emlékiratot kiadni. A nemzetközi munka és a nemzetközi segítség, a nemzetközi érintkezés új formái valósággal egy mai időbe is beillő modern pacifista programnak. Nem tudom, Flammarion ismerhette-e Jókainak jóslatát a 2000. esztendő üstököséről, de Flammarionnak híres regénye a világ végéről csak gyenge kísérlet Jókai regényének nagyszerű epizódjához képest.

Jókai a szociális álmodozó, az ő kedves Pestjéhez is nőtt szívének ezernyi idegszálával. Az álmodozásban elsorvadó Rab Rábinak és Jenőy Kálmánnak halálküzdelmes vízióiban felségesen nagyszerű látomásai vannak az eljövendő Pestről. Az írók, ha a jövőbe akarnak látni és a jövő nagyszerűségeket akarják lefesteni, rendesen vérszegények és fantáziájukkal nem tudják utolérni a jövőt. Jókai talán az egyetlen utópista, akinek mérhetetlen fantáziája megközelítette a jövő szárnycsapásait.

A múltba is sokszor elgondolkozik a szociális álmodozó: kisebb elbeszéléseiben sokszor ír le boldog városokat, nagyszerű helyeket, ahol pompás paloták márvány falain tükröződött a napsugár és ahol sok ember élt nagyon boldogan. Bentham híres elvétől, a mentül több ember mentül nagyobb boldogságától örökké terhes volt Jókainak filantróp lelke.

 

[+] E tanulmány szerzője unokabátyám, dr. Buday Dezső egyetemi magántanár, kecskeméti jogakadémiai tanár (ki 1919-ben tragikus halált halt), jogtudományi művei mellett a szépirodalommal is foglalkozott. Sokan lesznek még, akik emlékeznek Hungaricus néven kiadott regényére (A szenvedő ember) s a Nyugatban megjelent nagy költeményére (Orgonazúgás). Jókai-cikkét a forradalom alatt juttatta a Nyugat szerkesztőségéhez s abban az időben technikai és egyéb okok gátolták kiadását. Kegyeletes kötelességet vélünk teljesíteni, mikor a Jókai-jubileum alkalmával közzétesszük.
Babits Mihály