Nyugat · / · 1925 · / · 1925. 5-6. szám · / · Buday Dezső: Jókai lelke

Buday Dezső: Jókai lelke [+]
A szerelem világa

kimeríthetetlen ékesszólással tárul fel Jókainál, olyan hárfás ő, aki minden húron játszik és elbeszélő létére sem kíméli a fortisszimókat. Kedves formája mégis a pianisszimó, a szerelem halk idillje, amikor az elbeszélő sokszor lírikussá válik és ismét maga-magát adja a jó, nyárspolgári férjnek született Jókai, akiben azért megvannak azok az idegszálak, amelyek a szerelem minden húrjának a megérzéséhez szükségesek. Nem volt benne semmi cinizmus. A szerelmet inkább misztikus valaminek fogta fel és inkább a lelki ideológiát érezte ki rajta.

Nem édelgett sokáig a szerelmi jelenetek leírásánál, szinte kevés, amit a szerelmeseinek a nagyszerű, lelki, testi élményeiből nyújt. Azért a szerelem nem volt nála maga-maga problémája, hanem körüle fonódott az epikus elem.

Ezért nem volt Jókai analitikus. Nem tudta volna soha megírni Bovary asszonyt az a Jókai, aki száz és száz regényben olyan gyorsan párosította az embereket, mint az eseményeket és akinél a szerelem tulajdonképpen csak az egymásnak való mélyedés, nem analizálni való hisztéria, hanem diadalmaskodás azok felett a körülmények felett, amelyek a szerelmet az élethez szabják. Ezért Jókai reálisabb volt az analitikusoknál. Ezért nem csupa szerelmek az ő regényei, de ezért igazi gyöngyök azok a helyek, ahol úrrá lesz a hősein és az írón a szerelem mindenhatósága.

[+] E tanulmány szerzője unokabátyám, dr. Buday Dezső egyetemi magántanár, kecskeméti jogakadémiai tanár (ki 1919-ben tragikus halált halt), jogtudományi művei mellett a szépirodalommal is foglalkozott. Sokan lesznek még, akik emlékeznek Hungaricus néven kiadott regényére (A szenvedő ember) s a Nyugatban megjelent nagy költeményére (Orgonazúgás). Jókai-cikkét a forradalom alatt juttatta a Nyugat szerkesztőségéhez s abban az időben technikai és egyéb okok gátolták kiadását. Kegyeletes kötelességet vélünk teljesíteni, mikor a Jókai-jubileum alkalmával közzétesszük.
Babits Mihály