Nyugat · / · 1925 · / · 1925. 5-6. szám · / · Buday Dezső: Jókai lelke

Buday Dezső: Jókai lelke [+]
A kistermetű lányok

a Jókai-regények kedves naivái. A kis tündérek vidámak és mosolygók, ugrálnak és trilláznak, mindenkit boldogítanak, maguk is boldogok. Nem olyan passzívak és álmodozók, mint a szőke sudár grófnők, hanem eleven kis csöppségek, akik jót tesznek mindenkivel a világon, mint Tarnóczy Irénke a Régi jó táblabírákban, mint Sárombereki Lizandra a Kiskirályokban (akiknek az alakját még sokszor látjuk apró novellák cigánylányaiban is felbukkanni), vagy mint Világosy Ilonka, a kis pónilovas és vívni tanító, a szüleinek és öccsének gyámolítója, a házicselédség rendreutasítója, aki kiüti a pipát a béres szájából.

A német lányok is, csodák-csodája, mind kistermetűek, mind elevenek, piros az arcuk és fekete a hajuk, nagyon sokat szerepelnek Jókainál, négyen is vannak. Lindenwall Edith, a kis mókus, Baradlay Richárd megkínzott menyasszonya, Traumhold Goldiva, a kis nevető gerle, a karikatúrák pajkos koboldja, Ankerschmied Elíz az Új földesúr trillázó, szökdécselő, kedvesebbik kislánya. Azután Fromm Fanni, a Mire megvénülünk örökké vidám, de szűziesen bájos kis őrangyala.

Bizony furcsa, hogy ez a négy kis tündérke német. Nem is tudjuk őtet németeknek elképzelni, csak Jókai látott valamikor talán pozsonyi cseregyermek korában egy ilyen német kisleányt. Regényírói gondossággal hangsúlyozza mindig, hogy ez a négy német nőcske tulajdonképpen fekete hajú, piros arcú és kis kezű-lábú, másként el se hinnénk a származásukat.

Milyen kár, hogy ez a négy kis tündér nem magyar. Az, hogy Jókai lelkes magyarokat csinált belőlük, nem békít ki bennünket, itt csak egy mentség van, a költő valamilyen feledhetetlen kedves pozsonyi gyermekkori impressziója, aminek az emlékét mi is szívesen vagyunk hajlandók négyszer is megélni, mert négy, gyönyörű, feledhetetlen regényt kaptunk érte.

 

[+] E tanulmány szerzője unokabátyám, dr. Buday Dezső egyetemi magántanár, kecskeméti jogakadémiai tanár (ki 1919-ben tragikus halált halt), jogtudományi művei mellett a szépirodalommal is foglalkozott. Sokan lesznek még, akik emlékeznek Hungaricus néven kiadott regényére (A szenvedő ember) s a Nyugatban megjelent nagy költeményére (Orgonazúgás). Jókai-cikkét a forradalom alatt juttatta a Nyugat szerkesztőségéhez s abban az időben technikai és egyéb okok gátolták kiadását. Kegyeletes kötelességet vélünk teljesíteni, mikor a Jókai-jubileum alkalmával közzétesszük.
Babits Mihály