Nyugat · / · 1925 · / · 1925. 5-6. szám · / · Buday Dezső: Jókai lelke

Buday Dezső: Jókai lelke [+]
A sudár termetű grófnők,

mert hiszen a grófnők mindig sudár termetűek és a karcsú hölgyek mindig grófnők, ha szerencsétlenek: íme, Jókainak egyik lelki meglátása a testén keresztül.

Mind szőkék ők és mind boldogtalanok. Bondaváry Angéla, aki hiába szereti az erős Berendet, elégeti magát. Maróthy Cinthia, aki megőrül a szerelem kínjaiban, Temetvényi Pálma, aki élve eltemetkezik, Etelváry Rafaela, akit esküvő előtt hagy el vőlegénye és aki hiába járatja szemét a mindenségben, X. Y. grófnő, a Gratulin Lídiává vedlett varróleány, aki elszökik az édesanyja szeretője elől, Hanna grófnő az Áldorfay Ince második felesége és Flamma a Nincsen ördögben: mind szőkék ők, mind karcsúak és sudárak, mind álmodozók, mind szerencsétlenek, mert Jókai így képzelte el a grófnőket. Tulajdonképpen olyan általános elképzelés ez, mint ahogy a drámai szendéket képzeljük az életben. Aki 160 centiméternél alacsonyabb, az nemigen lehet drámai szende, az már csak naivának való.

Természetesen: az arisztokraták egyébként is különcök, hiszen Bondaváry Theodolinda grófnőnek az a szeszélye, hogy csupán női alkalmazottakkal veszi körül magát, Etelvári hercegnőnek pedig az, hogy csak éjjel él, amikor sötét a világ.

[+] E tanulmány szerzője unokabátyám, dr. Buday Dezső egyetemi magántanár, kecskeméti jogakadémiai tanár (ki 1919-ben tragikus halált halt), jogtudományi művei mellett a szépirodalommal is foglalkozott. Sokan lesznek még, akik emlékeznek Hungaricus néven kiadott regényére (A szenvedő ember) s a Nyugatban megjelent nagy költeményére (Orgonazúgás). Jókai-cikkét a forradalom alatt juttatta a Nyugat szerkesztőségéhez s abban az időben technikai és egyéb okok gátolták kiadását. Kegyeletes kötelességet vélünk teljesíteni, mikor a Jókai-jubileum alkalmával közzétesszük.
Babits Mihály