Nyugat · / · 1925 · / · 1925. 5-6. szám · / · Buday Dezső: Jókai lelke
a három vasgyáros, aki igazán cselekszik valamit Jókai regényeiben: mind vassal dolgozik. Adorján Manasszé, Torockónak ura és vasgyárosa, Berend Iván, a bondavári Derblay Fülöp és Tatrangi Dávid, az Otthon állam gyarmatosítója.
Ez a háromféle aktív ember az igazi hős Jókai regényeiben. Mindegyik csinál valamit, az egyik kicsiben, a másik nagyban, de mindegyik virágzó várost és szociális államot csinál, hozzá még nyereségrészesedéssel. Mindegyiket imádják emberei. Mindegyik krisztusi megbocsátással diadalmaskodik a riválisain. Mindegyiknek olyan nagy az alapítása, hogy a tőzsde remeg az érdeklődéstől. És mindegyik szegény-gazdag leányt visz el az államába koronázatlan királynőnek, akit előbb tűzön-vízen keresztül, ármányokon át megszabadított magának. Az egyik az olasz hercegi udvarok intrikáiból, a másik a párizsi bankárszalonokból, a harmadik meg pláne a Szabina nemzetközi szélhámosságaiból hozza haza a feleségét a füstölgő kémények közé.
Aktívak ezek a hősök, mert keresztülgázolnak az akadályokon. Előrelátók, gondosak, hideg számítók, de amellett krisztusi-nagylelkűek és megbocsátók. Még a konkurens vállalatoknak is megbocsátanak a teremtőjük édes naivságából.
Az alkotásuk sikerül és virágzó nagy várost, boldog gyarmatot alapítanak. Az emberiséget is boldoggá teszik. Az államuk egész kis utópia-állam, ahol a regényírónak derűs és mosolygó lelke kiéli magát a munka, rend, tisztaság, szépen öltőző és sokszor szülő nők, iskolázott gyermekek, nagyszerű intézmények szociális paradicsomában.
[+]
Babits Mihály