Nyugat · / · 1925 · / · 1925. 5-6. szám · / · Füst Milán: Ákoska
(A világítás változik.)
A cigánypurdé (szurtos, fekete kisfiú - de takaros kis alak, olyan, mint a meséskönyvek képéi - közvetlen az ágy mellett megjelenik): Elhúzom én a fia nótáját!... - Szívesen!
Ákoska (megigézve): A cigánypurdé!
Braun: Hát parancsold meg neki! - Gyorsan! - Hát nem tudod te, hogy kell mulatni? - Hej, te pernahajder! - Dáridót ide! - Az én nagy fiamnak!
Ákoska (elragadtatva): Dáridót!...
Braun: És pergessed az ujjad, mint az ördögmotolla...
Ákoska (mulat): Mint az ördögmotolla... ajjaj! (Kacag.)
Braun: No, úrfi! Hát melyik a te nótád?... - Egy-kettő - hadd hallja ez a kutya világ!...
Ákoska (engedelmesen, cingár hangján énekelni kezd): Pántlikás kalapot veszek...
A cigánypurdé (játszani kezd.)
Ákoska: Oh, de szép...
A cigánypurdé (játszik egy kis ideig, majd hirtelen elhallgat.)
Braun: Na látod, fiam!
Ákoska: De még!
Braun: Nem - nem szabad olyan sokat egyszerre... Hova gondolsz? Aludni is kell ám!...
Ákoska (élénken): Cigánypurdé - mutasd a hegedűdet?...
A cigánypurdé (átnyújtja a hegedűjét): Tessék Nágyságos Úrfi!...
Ákoska (játszani próbál. - Szomorkásan): Én nem tudok... (Visszaadja.)
Braun: Majd fogsz te tudni, fiam... Majd ha nagy leszel. - Mindent!
Ákoska (élénken): Fogok tudni?... - De hol a cigánypurdé?
Braun (mesehangon): elment...
Ákoska (könyököl az ágyon - tűnődve): Kár...
Braun (a szemei megtelnek): Igen... te vagy az én jó fiam... (Kis szünet.)
Ákoska (felül az ágyban): De én a tolltartóval szeretnék aludni...
Braun: Jó, jó - azt szabad... - De mondd csak - kié vagy te? Ugye, hogy te az enyém vagy? (Kis szünet.) Hát mondd szépen - kié vagy te?
Ákoska: Apukáé. (A nyakába kívánkozik.)
Braun (átöleli. - A gyerek hozzásimul. szünet.) - De most már szépen aludni...
Ákoska: Még nem...
Braun: De már hogy is nem! Késő van. (Befekteti ágyába.) Úgy! Aludni szépen... És reggel majd... (Altatóan.) Szépen - iskolába menni. Felvigyázó lenni... - (Szünet.) Fogsz-e szépen aludni?... És ki fog reggel felkölteni téged?
Ákoska (álmosan): Apuka!
Braun: Aludni, gyermek! (Kezét a homlokára teszi és lehunyja a szemét. Hosszabb szünet.)
Ákoska (elaludt. - Mély lélegzetvétele hallik. - Csend. A jelenés és a tolltartó eltűnik. - A világítás megváltozik.)