Nyugat · / · 1925 · / · 1925. 5-6. szám · / · Füst Milán: Ákoska
Braun (bejön - a hóna alatt csomag): Lelkem, húsom, vérem... Hoztam neked ingecskéket...
Ákoska (felül az ágyban. - A szemei ragyognak): Ingecskéket...
Braunné (rászól - keményen): Ákoska!
Braun: Hát nem is örülsz?
Ákoska (az anyjára néz): Nekem... Nekem... nem kellenek az ingecskék... (Most már mint a leckét, folyékonyan.) Mert te nem vagy az én apám...
Braun (nem mer hinni a fülének): Hogyan? (Az arca eltorzul.)
Ákoska (ebben a pillanatban rettenetes zokogásban tör ki.)
Braun (egy pillanatig, mint a fejbeütött még áll a helyén, aztán fordul egyet és kimegy a szobából.)
Ákoska (szívettépő kiáltással): Apuka! Apuka! Ne menj el!
Braunné (odarohan hozzá - lázasan): Majd kapsz te másikat... Sokkal, sokkal szebbet, meglátod... Én veszek neked... Majd én... Édes gyermekem, ne sírj... (Könnyek szöknek a szemébe.) Ákoskám! - Szentem!
Ákoska (csillapíthatatlan zokogással): Apuka! apuka!
Braunné: Apukád nem ment el... csak kiment... Nézd, itt van... Hívom - jó? - Elviszlek a gyerekszínházba! Jó lesz? Vasárnap velem jössz... Énvelem...
Ákoska (a párnájába fúrja fejét és úgy zokog.)
Braunné: Holnap megyek a piacra, üdvösségem... Madarat veszek... (A kezeit tördeli, reszket.) Mit csináljak én... Veszendő lélek... (Fel-le fut a szobában.)
Ákoska (csendesedik.)
Braunné (megáll a futásában és hallgatja a gyereket. - Liheg.)