Nyugat · / · 1925 · / · 1925. 5-6. szám · / · Füst Milán: Ákoska
Braunné (egy ideig egy helyben áll - aztán odarohan az ágyhoz. - Kitépi a gyereket álmából - karjára veszi): Drága egyetlen fiam!...
Ákoska (álmosan): Az a tolltartó... ugye, nem volt az jó?
Braunné: Édes kicsi fiam... - Megbolondít téged az az ember!
Ákoska (élénkebben): Anyuka, adjon vizet...
Braunné: Mindjárt szentem... Tudod - ha talán mégis... Hozza majd az ingeket... Te majd akkor felelsz neki - ugye, kicsi fiam! Mit fogsz neki mondani?...
Ákoska (élénken, mint a leckét): Nekem nem kellenek az ingek... Mert te nem vagy az én apám...
Braunné: Látod, drága szentem... (Forrón öleli.)
Ákoska: Adjon vizet...
Braunné: Nesze, drágám... (Megitatja, mint az ölbeli babát.)
Ákoska (ivott): Ágyba - anyuka... - De jöjjön maga is...
Braunné: Fázol?... (Egy kendőbe bugyolálja.)
Ákoska: Apuka elment? - Hová ment?
Braunné: Ne törődjél vele. - Künn esik a hó... (Körültáncol vele.) Esik, esik... bolondul esik a hó...
Ákoska (mosolyog): És szánkók is vannak...
Braunné: Igen - és ha jó leszel... akkor elviszlek János bácsihoz falura... És ott fogsz te szánkózni - de még hogy! (Meglódítja karjai közt a gyereket.)
Ákoska (bágyadtan nevet. - Ásít): És csengők is lesznek?
Braunné: Hogyne! - (Megüt villával egy poharat.) Ilyen. - Ugye, szép?
Ákoska (bágyadtan): Szép. - Ágyba szeretnék.
Braunné: Mindjárt, szívem. - Adjak neked egy kis tejecskét?
Ákoska (mosolyog és a fejével bólint.)
Braunné: Na látod. (A tűzhelyhez megy. Átönti a tejet. Megitatja.)
Ákoska (iszik.)
Braunné: Forró? (Mosolyogva.) Te kákabélű!
Ákoska (nemet int. - nagy kortyokban iszik.)
Braunné: Egyetlen reménységem! - Jó-e?
Ákoska (igent bólint.)
Braunné: Na most feküdni szépen. - És álmodj szépet. - (Lefekteti.) Meséljek? - Én is tudok ám...
Ákoska (meleg pislantással igent int.)
Braunné: Hát miről meséljek? - A zöld disznóról?
Ákoska (nyűgösen): Arról ne.
Braunné: Hát miről?
Ákoska: A hóról...
Braunné: A hóról? - Hát hogy lehet arról mesélni? Az nem mese.
Ákoska: Hát akkor... a farkasokról...
Braunné: A farkasokról - az sem mese... Hát tudod, miről... Egy jó kisfiúról...
Ákoska: Jó!
Braunné (a haját simogatja): Ott állt a jó kisfiú az utcán... Szőke volt, olyan, mint te... És nagy szeme volt - olyan, mint neked...
Ákoska: És mit csinált?
Braunné: Hogy mit csinált?
Ákoska: Nézte a katonákat?
Braunné: Igen, igen. A katonákat nézte. Persze.
Ákoska: És még mit csinált? (Súg valamit a fülébe.)
Braunné: nem, azt egy jó fiú sosem csinálja. - Az utcán? Mit gondolsz? - Ott állt és nézett... És akkor én... én is ott álltam a Károly körúton - emlékszel?
Ákoska (élénken): Igen...
Braunné: És akkor azt mondtam néki... Látod, te milyen jó kisfiú vagy... Eljönnél-e én hozzám?
Ákoska (panaszosan): Ne - anyuka...
Braunné: És akkor ő azt mondta, hogy igen... Hát mondtam neki erre... Hogy ha majd az én fiam rosszalkodik - akkor csak jöjjön majd el - akkor majd kicseréllek vele... - Jó lesz?
Ákoska (síró hangon): De Anyuka...
Braunné: No nem, nem, drága kincsem... - Mit gondolsz! Hiszen te vagy az a kisfiú... Hát nem te álltál ott a Károly körúton?...
Ákoska (nem érti a dolgot): De anyuka - ugye, nem cserél ki?
Braunné: Nem. Nem. Csak aludj szépen... (Feláll. - Kimerülten áll egy helyen. Szünet.)
Ákoska (félálomban): De az a tolltartó... (Szünet.)
Braunné (töprengve áll helyén): Aludj!