Nyugat · / · 1925 · / · 1925. 5-6. szám · / · Füst Milán: Ákoska
Braunné (egyszerű asszony - paraszttípus): Mit fogsz neki mondani...
Ákoska (incselkedik): Apuka! - azt fogom mondani...
Braunné: Veled se lehet semmire se jutni... Már látom, hogy olyan vagy, mint apád... (A harisnyáját húzza.) - Ma nem is alszol velem... Menj csak oda apádhoz!
Ákoska (nyűgösködve): De anyuka...
Braunné: Tőlem nyafoghatsz... ha ilyen rossz vagy mindig...
Ákoska (felvillannak a szemei): De én jó leszek...
Braunné: Látod ugye, ez az egy inged van. Az is szakad le rólad. Hat hete ott vannak a kész ingek Nováknénál... itt a gangon, csak át kellene menni... - De nem! Az Istennek se váltja ki... - Hogy kisül a szemem a szégyentől. - Nincs pénze - jó! De van az órája - minek az neki! Hogy a jómódból maradt... ez meg az! - Vesszen meg a jómódjával... Gabonakereskedő! - szeretem. Egy semmittevő. - Mi hasznom nekem abból - ami volt.
Ákoska (a lábait lóbázza az asztalon).
Braunné: Rendesen ülj! - Le fogsz esni - ne bolondulj te is mindig... - Jaj, kifut a tejem! (A tűzhelyhez fut.) Fogózkodj - hallod? (Szünet. - A tűzhelyen foglalatoskodik. - Visszaszalad a fiához, majd újra vissza a tűzhelyhez. - Közben): Ákoska! Daráld csak meg hamar ezt a kávét... Hadd főzöm meg ezt is mindjárt...
Ákoska (darál. - magának): Forgatom... Forgatom... Hétországkirályfi.
Braunné (a tűzhelynél): Mit csináljak most evvel? (Szünet:) Odafigyelj, hogy le ne fordulj... Te is bolond vagy avval a sok mesével... (Szünet.) Így jár az, aki ilyen vén emberhez megy. Elég bolond voltam... Aki nem tud gondoskodni a családjáról...
Ákoska: Anyuka - mi az a család?
Braunné (ugyanott): Nekem kell főzni, mosni - mindent! És pénzt keresni...
Ákoska: Anyuka, mi az a család?
Braunné: Hagyj nekem békét! - Veled is épp elég a bajom! (Felkiált) Penészes káposztát! - Hogy én penészes káposztát adok neki...
Ákoska (nyűgösködve): De mi az a család?
Braunné: Ahol emberek vannak együtt. (Szünet.) Mert senki sem olyan szerencsétlen, mint a te anyád... (Szünet.) És ezt jól jegyezd meg magadnak... Ha majd felnősz, hogy tudd, mi a dolgod... Mi a kötelességed... (Felkiált.) Most ez is odaégett! (Odacsap valamit. Síró hangon.) A Krisztus verje meg... Más asszonyok... És én... Mivel vétkeztem, én Istenem!...
Ákoska (elcsendesedve): Anyuka - ne sírjon!
Braunné: Ne sírjak. - Van nekem, miért... - (Hirtelen gondol egyet - odafut az asztalhoz.) Drága egyetlen örömöm! - (Elveszi a darálót.) Vigasságom a földön! Madaram! (Átöleli. Csókolja.)
Ákoska (hízelkedőn): Anyuka!
Braunné (átölelve tartja - panaszkodón): Mikor ez a Novákné olyan bolond és kedve van ehhez a régi krumplihoz... Hát ha jó megy neki. Igaza is van! Varrónő! Mért is nem tanultam én is ki - elég bolond voltam... (Szünet.) Hogy ő nem adja... - Még két forintot rá is fizetne! - Érted? - Két forintot! - Hogy ő majd szerez pénzt - de honnan? Honnan vegyen egy ilyen nyavalyás! (Hirtelen ötlettel.) Tudod, mit mondasz te neki - ha mégis csak hozná!... Mondd csak azt... Majd be fog jönni, hogy így-úgy, ő hozta neked... És hízelkedik neked... Te csak azt feleld rá, angyalom, amit én mondok: Nekem nem kellenek az ingek, mert te nem vagy az én apám... - Mit fogsz neki mondani?
Ákoska (rosszkedvűen): Úgy nyomja a lábamat...
Braunné: Hát mit fogsz neki mondani?
Ákoska: Majd én mondom, csak hagyjon engem...
Braunné (elmegy tőle - a szekrényben foglalatoskodik): Persze, aki szerelmeskedéssel tölti a fiatalságát meg mulatsággal - az vénségére ide jut... (Szünet.) - Persze, a nők... Nekem meg marad a nyomorék... (Ránéz a fiára.) - Remélem, te sose leszel szerelmes... (Vesződve.) Ez a vacak is mindig leszakad... Már csak én is megszakadnék... (Kis szünet.) Hogy őt az evés kifárasztja... Hallottál már ilyet? - Az evés! (Utánzó hangon.) Az ember oly fáradt lesz az evéstől... - No, feküdni - egy-kettő! Hallod! És le arról az asztalról! Már magad is levetkőzhetnél, épp elég nagy kamasz vagy... De ti csak mindent az én nyakamba toltok...
Ákoska (lemászik az asztalról és bebújik az ágyba): Jaj, de jó... (Kacag.)
Braunné (egy pillantást vet oda): Te is nagyon szereted azt az ágyat... (Szünet.)