Nyugat · / · 1925 · / · 1925. 3-4. szám · / · Jókai Mór: Világteremtés
Az isteni bölcsesség és teremtő erő nemcsak abban nyilvánult meg, hogy az embert megalkossa, ezt az Isten képmását, akinek hivatása lesz e földet és a túlvilági paradicsomot benépesíteni, a teremtés csodáit folytatni, Isten művét tökéletesíteni, hanem abban is, hogy az ember számára a földet előkészítette.
Egy nagy területén a meleg égalj alatti világrésznek, mely az ember számára volt elrendelve, előtenyészett a paradicsom, buján termő gyümölcsfáival. Előtermett a kenyérfa, mely kész cipókat kínál ágai hegyéről, a banán, datolya, a kókusz és boraszús pálmák, a diók, mandulák, a szentjánoskenyér és a földön kúszó édes húsú tökök és dinnyék indái s a földben tenyésző tápláló gyökerek. Minden gomba s a manna rezgéje kész eledelül kínálkozott. Az agave hajtója, a bambusz tukornája, a jukka kérge édes italt, mézet rejteget. - Gazdag asztal várt az érkező világurára.
De hát egyéb mi várt reá?
Az újszülött ember, ahogy a természet anyakebléből előjön, mezítelen, fegyvertelen, védtelen. A paradicsom nappal elég meleg az új teremtésnek, de éjszaka a paradicsomra is leszáll a hideg harmatos pára s a szúnyogok sokasága agyon fogja kínozni a világ királyát. Ha pedig a dúvadak vagy éppen a hosszúfejűek rábukkannak, azok frissiben megeszik. Nem fog annak a késő ivadékaiban a mindenható gyönyörködhetni.
Megkezdődtek a csodák napjai. Az ég jött a föld felszabadítására. Megjelent köröskörül a paradicsom láthatárán a délibáb tüneménye.
A délibáb, a fata morgana az a misztériuma a természetnek, melyet kimagyarázni máig sem tudnak a természettudósok.
Mindennap láthajtuk azt a hortobágyi pusztán, néha pompázó kedvében. Köröskörül hullámokat hányó tenger, mely egyre közelít felénk, a hullámok közül paloták, tornyok, templomok emelkednek ki, miknek visszafordított tükörképmása meglátszik a tenger vizében: néha egész városok széles utcáikkal. Amik nem léteznek sehol. Egyszerre összeomlanak, semmivé lesznek. Támad helyettük sötét pálmaerdő. Királyi sudarak, amiknek híre sincs ebben az országban. Majd meg óriási állatok, szörnyetegek gázolnak elő a futóhullámokból s jönnek fenyegető gyorsasággal felénk. A tudomány tehetetlen a tünemény kimagyarázásában. Mondják, hogy a szikes talaj áthevülése, a megritkult lég idézi elő. De hát hol veszi a megritkult lég azt a fantáziát, mely palotákat, várromokat, mauzóleumokat teremt a semmiből s mi az anyaga ennek a csodaképnek, amit élő szemeinkkel látunk? S miért mutogatja a játékos tündér varázslatát éppen csak itt, a pusztának, a pásztoroknak, a nyájaknak, a közeli nagy városban már nem látja senki.
Isten előtt pedig nincsen jövendő. Ő mindent tud, ami történni fog. A világteremtés hatodik napján, mielőtt az ember életre kelt volna, Isten előtt tudva voltak azok a csodaalkotások, amikkel az ember e világot tökéletesíteni fogja. Hisz ez a hatodik nap még folyvást tart és tartani fog a földi évek ezredein át, mikben a teremtő az emberiséget folyvást tökéletesíti, csodaalkotásokra ösztönzi.
- Tehát még mindig benne vagyunk a világteremtés hatodik napjában? - szólt közbe Kázmér.
- Bizony benne vagyunk s sok ivadék támad még utánunk, mely annak végét fogja érni. Az embert még mindig teremti az Isten.
A Fata Morgana tehát megjelent s körülfogta hullámverő tengerével a paradicsomot.
Az első kép, melyet a tenger az égre emelt, volt egy gálya, teljes vitorlázattal, mely tükörképét az égre tolta föl, egy éppen olyan hajót, árbocaival lefelé, fenekével fölfelé fordítva. Az árbocok hegyei egymást érinték.
- Ilyen tüneményt nemrégen is láttak az utasok - sietett Kázmér az elismerésével.
Majd még templomok kupolái, dómok, münsterek emelkedtek fel az égre: az Akropolisz, a Labirintus, a Kapitólium, Ninive király palotái, Palmira oszlopcsarnokai, a piramidok, a Szfinx, az Alhambra. Azokat mind egymás után mutogatta az álmától megelevenült égbolt.
[+]