Nyugat · / · 1925 · / · 1925. 2. szám · / · Kis antológia
Oh jaj! Már reggel van megint. Meztelen
idegeimről foszlik az édes éjjeli kábulat, - jön
a hideg nap: s feltépi álmos pilláim
sebét. Fájó tagjaim kihúzva
magányosságom zsongó fürdőjéből
kilépek: vonszol az emberi nyáj. Elém
jönnek, gyulladt szivük nyálkás
mosolyával, s úgy ülnek esti bánatom
bársonyára, mint undok csigák: szavuk
és csókjuk szennyes nyomokkal kigyózik
utánam. Óh, förtelem ketrece: Élet!
Mint skatulyába zárt féreg: céltalan
köröket futva úgy próbálok menekülni
belőled! - egy cseppnyi szeretet üde
harmatát rejtegetve szennyed elől! Oh
boldog férgek! Isten alázatos és szent
férgei! Ti békén rágcsáltok a közös
hullán! - de bennünk a Sátán mérge
bomlik: s felrothadunk a
magas Istenig!