Nyugat · / · 1925 · / · 1925. 2. szám · / · Kis antológia
Emlékezel, szivem? A késett gyönge rózsa
lehullott szirmait szellő keverte szét.
Emlékezel? Távol dal tépett, hulló neszét
gyásszal sodorta majd, majd könnyezőn dalolta.
S emlékszel-é a parkra, a sápadt őszi holtra,
mint csöppent sárga gennye és vére szerteszét,
míg árva kedvese, a szürke, csendes ég
kristálykönnyét szitálva sirta fűre s bokorra.
De majd, midőn setét leplében jött az este,
leszállva ráborúlt az ég a drága testre
s őrjöngve vágta, vájta a szép halottba körmét.
Az éj az őszi nászra mély fátylakat takart,
a szél sirón kavarta a zördülő avart
s széttörte a tavat, a holt nőnek tükörjét.