Nyugat · / · 1925 · / · 1925. 2. szám · / · Kis antológia
Fájó zsibbadtság fut fel a csontjainkba
A nekünk teritett gyolcsszőnyeged nagyon hideg
S a ködbe betüket rajzol megfagyott leheletünk
Kis gyáva betüket: amik kiadják a Te szent, nagy neved
Isten.
Mi züllött fészkek kis verebei
Oh! megnöveszted-e egyszer a mi torz szárnyunk?
Kitörlöd-e bünben születés jegyét siró szemünkből
Szabad lesz-e nekünk egyszer a tornyokra szállnunk
Isten?
Mi taposunk ösvényt a bünnek
És mi leszünk a legádázabb csuf tagadók
Mi szánalmas, félszeg kis latorjelöltek
Mi, Benned legvakabban hinni akarok
Isten.
Fájó zsibbadtság fut fel a csontjainkba
És összeverődik a mi elkékült térdünk
Köd konturjait látjuk csak a templomoknak
Úgy félünk, hogy elvesztjük őket s nem lesz többé hová betérnünk
Isten!