Nyugat · / · 1925 · / · 1925. 2. szám · / · Kis antológia
Tán szfinxes kőszobornak látták régen,
Én nem. Csak ritkán, pillanatra láttam,
mint üstökös, úgy átfutott az égen
s én néztem alva, ébren, holtraváltan.
Vonat állt apró, csendes állomáson,
pár percig állt, valaki fütyörészett,
egy ablakon most meglebbent a vászon,
kavics roppant, hogy a vasútas lépett.
S a lépcsőn ekkor karcsu nő jelent meg,
leszállt, sétált, a lábaim remegtek
én néztem káprázó, kidülledt szemmel.
Látott, s az ajkán fojtott mosoly rebbent,
kalauz sipolt, vonatja rögtön elment
vele és ő elment az én szivemmel.