Nyugat · / · 1925 · / · 1925. 2. szám · / · Kis antológia
Gyermek voltam, mindent szétszedtem volna,
Mindenről kérdeztem: miért van így?
Később felnéztem messzi csillagokra,
Tulláttam tárgyakon, s kérdtem? mi hív?
Majd nem törődtem kenyérrel, virággal,
Boncolgattam a lelkek életét,
De csak sejtéseken jutottam átal,
Mindent kicsiny okokra szedve szét.
És láttam a világot széjjel esve
Kis foltokra, lelkekre, állatokra,
Folyókra, tengerekre és hegyekre.
Pusztából porszem, mély vizből a gyöngyszem,
Honnan szakadtam el, mi végre jöttem,
Kérdem már, merre visz napjaim sodra?