Nyugat · / · 1925 · / · 1925. 2. szám · / · Kis antológia
Nem érzem magam szőlőtőnek,
Amelynek fürtjei kinőnek
Évenkint, s napfényben feresztve,
Érik a szőlő mézédesre.
Naponta hull le a gyümölcsöm,
Gurul tavaszi, téli földön.
Fanyar, savanyu a zamatja,
nem érik meg időbe, napba.
Borom nem lesz aszu szemekből,
Mámorból sosem ébredek föl,
Nem szendergek elsárgult lombokon.
A gyümölcsömből ecet forr ki,
Savanyu, fehér, tiszta holmi,
Vele öntözöm lázas homlokom.