Nyugat · / · 1925 · / · 1925. 2. szám · / · Kis antológia
Hűs őszutón, mikor borus időben
Mint millió, már fakó szinü vércsepp
Lehullanak az utolsó levelek,
S mint tengernyi kicsi vatta, bevonja
Sűrű hópehely-tömeg lágyan őket:
Kis madár, az erdőből mért repülsz be
A házak közé, hol csak lassu, lomha
Kéményfüst szállong, szétfoszló alakban.
Szivem szállj, s ne hagyd el az embererdőt.
Látod, kietlenné válik gyakorta
És sok csupasz sebe lassan heged be
És feldultabb, mint téli szélviharban
Fehér sok karját rázó árva erdő.
Ne nézd szivem, hogy másutt vigabb élet
Lehetne végzetedtől elszakadva,
S ne kérdezd, nem zuhansz le megfagyottan?