Nyugat · / · 1925 · / · 1925. 1. szám · / ·
Jaj úgy szeretlek! Úgy szeretlek!
Hallod? Bolond vagyok. Bolond ...
Ezt zúgom egyre a szívednek ...
De úgy szeretlek! Úgy szeretlek!
Szeretlek, érted, drága, mondd?
Nevetsz? Hülye vagyok valóban?
De hogy közöljem azt, amit
tudnod kell? Semmi sincs a szóban.
Várj, kitalálok valamit ...
Hát igenis, a csók magában nem elég.
Valami fojt, zokog itt bennem és elég.
Tisztázni kell most, hogy mi van mi vélünk.
Amit érzünk ki kell fejezni még.
Többé-kevésbé a szavakban élünk.
Szók kellenek, kell elemezni.
Kell, hogy kimondjam néked ezt ni ...
Tudd meg mivel vagyok tele ...
De bár találnék sok költői dolgot-
felelj nekem - több lenne-e,
mi az, hogy átölelem így a boldog
fejed, életem élete,
míg százszor és ezerszer fölsikoltok:
Te! Te! Te! Te!