Nyugat · / · 1924 · / · 1924. 24. szám · / · Füst Milán: Olaszországi levél

Füst Milán: Olaszországi levél
II. Üres templom

Az oltár magasságában,
Ott, ahol szög alatt fut be a sugár, -
S búg, búg, - búg és brummog, bicsaklik, nyekereg
A csend, -

Ott, ahol a Krisztus arca sáppad
És sáppadtsága felissza a meleg fényt s a vért...
A szikrázó por kisded világain lépked a Megváltó elé
Fenn a magasban, mint parányi csillagokon egy leányalak.

Haja, mint a sárga kötél,
Nyitott ajkain megáll a lehellet
S köpenyét csaknem belepi a hószínű köd.

Fehér az arca, mint az Övé és magasztos
És sáppadt, mint az Övé, - királyi vértelenség
Áll ajkain őrt! S a titokra ügyel, mely ide hozta Eléje.

Ő e az isteni mátka?... vagy ő-e az a Másik?
A másik Egyetlen, aki méltó, hogy kilépjen e zajból, fel a csendbe?
S meglátom-e végre ha figyelek, általuk sarkait e világnak, amelyeken forog?
A szívem rejtett élete vagy-e tán, odafenn, akit kivonszolt az Óriási Mágnes
A kőcsipkék erdein át, amelyek mereven és hallgatagok, mint a téli
Dérlepte, magános erdő?

Ujjait előrenyújtja s máris eloszlik.
Barna gomoly a derűt viaskodva veri onnan,
Hol alig-alig csillan még valami aranyja...
Tán fülbevalója volt, ami mozdúlt?... s lassú lépteitől?